Samuka az utolsó vadászat alkalmával eltűnt. Bandzsiék egész nap keresték, mint Berlusconit a NATO csúcson, de nem került elő. Ingerületében Bandzsi pofán is verte sánta Lacit a puska tussal, hogy mi a fasznak kellett állandóan utána lövöldözni, biztos megsértődött.

Este aztán kénytelenek voltak haza veretni és elmondani az öregeknek, hogy Samuka a jövő nagy reménysége bizony eltűnt. Azonnal ment a körtelefon, hogy SOS élőláncot kell alakítani és a keresésére kell indulni. Kilenckor már mindenki bevetésre készen állt Feribáék kertjében. Az öregek még gyorsan végigkínálták az egybegyűlteket a kettejük munkáját dícsérő vitriol szagú házi ágyasból, majd csoportokat alkottak és minden csoportnak kiosztottak egy "tikitokit", a gyors kommunikáció érdekében. Dömebá mondta is, hogy simán megért két disznót ez a kütyü, meg hogy milyen rendes ez a Géza gyerek, hogy ilyen olcsón, ilyen fasza, modern dolgot hozott nekik Pestről. Így tudnak ugatni egymással vadászat közben, nehogy lelőjék egymást fullra bekarmolva.

Szóval elindult a felmentő sereg az erdő felé. Még Mari néni is velük tartott a terepszínű széldzsekijében. Meg sem kellett beszélni, mindenki tudta, hogy az erdő előtt még a kiskocsmába bemennek beverni egy gyorsítót. Csak Bandzsi, sánta Laci és Mari néni nem voltak ott. Ők már régen az erdőben bóklásztak és Samukát szólongatták, mikor Dömebá a nyolcadik gömbkóla után lehányta Feribá hátát, aki akkor már vagy 10 perce az asztalra dőlve héderelt. Az összetrombitált felmentősereg is rövid időn belül szétcsúszott és inkább haza csapattak, Bandzsiék meg anyázva bukdácsoltak a sötét erdőben, hogy miért pont nekik kellett Mari nénit magukkal hozni, mikor ők is inkább ott innának a kocsmában, de hát így nem lehet.

Pár órával később aztán elvesztették Mari nénit. Hiába üvöltöztek neki, nem válaszolt. Kezdett cikis lenni a szitu, mert nála volt az adóvevő is. Megbeszélték, hogy fogják egymás kezét úgy sétálnak tovább, nehogy egymást is elveszítsék. Kurvára nem tudták merre vannak, kezdett nagyon hideg is lenni, az elemlámpa már alig világított, így bandukoltak előre.

Reggel a szlovák határőrök találtak rájuk egy fa tövében. Még mindig fogták egymás kezét, és össze voltak bújva, mint a buzik.

Mikor végre hazavitték őket már mindenki otthon volt, Samuka is. Mari néni meg órákon át szedegette a kullancsokat a két balfaszból.

Feribá volt katona. De még milyen! Igaz az első két alkalommal nem jelent meg a sorozáson, aztán mondták neki, hogy rábaszás lesz, ha nem megy el a következőre sem, szal odament, hogy elintézze magának az "E" (katonai szolgálatra végleg alkalmatlan) minősítést. Mindent megtett az ügy érdekében. Még az 5 kilós kalapáccsal is rábaszott párat a lábára, hogy élethűen tudja előadni a nyomorékot. Látta, hogy ez nem hatja meg a dokit, úgyhogy hosszasan fejtegetni kezdte, amint fegyvert kap, lő mindenre ami mozog. Az orvos csak ennyit mondott: Ez derék, ilyen katonákra van szüksége a hazának!

  Feribá sűrű bazmegelések közepette, duzzogva bebaszta maga mögött az ajtót és eltipegett haza. Aztán egy évvel később megjött a behívó. Volt nagy sírás rívás. Persze nem vonult be, szal eljöttek érte, hogy meggyőzzék, jó lesz az ott neki. Az anyja elbújtatta a kicsi fiát, de a kiérkező arcokat sem akkor akarták először átbaszni, egyből azzal kezdték, hogy a felmentő határozatot hozták. Az anyja előhívta Ferkót a szomszédból, akit el is vittek hátrakötött kézzel.

  Ő még azon szerencsések közé tartozik, akik két évet szolgálhatták szeretett hazájukat. Néhány kitérő után (először konyhára tették, de megmérgezte a fél laktanyát) végül a harckocsizókhoz került, mert végülis már nagyapja is harckocsis volt világháborúban. Az nem nagyon érdekelt senkit, hogy Szabó Ferenc közlegény nemhogy harckocsiban, de még személyautóban sem nagyon ült előtte. Szerencsétlenségükre a többi jóképsségű kopasz se látott még olyan járművet, amivel most az ellenséget kellett volna vadászniuk.

  Így történt, hogy egy hadgyakorlat alkalmával az atyaúristennek se akart indulni az a kurva járgány, csak bőgött a motor, mint Győzike a prosztata vizsgálaton. A szakaszvezető idegesen tépte fel az ajtót és elküldve az egész pereputtyot a picsába érdeklődött, hogy miért nem mennek már a többiek után, közben azzal próbálta őket motiválni, hogy az őrnagy majd jól futkosóra vág mindenkit 3 hónapra, ha nem sikerül azonnal elindulni. Feribá idegességébe nyomkodott meg húzigált mindent amit elért, de csak nem indult az a szar. Már füstölt a motor, mint egy BKV busz, mégse mozdult, aztán katt, az egyik dugattyú kikandikált a blokkból. Lelkiekben felkészülve a féléves fogdára, elsápadva szálltak ki, hogy megnézzék konkrétan mégis mi a véreres fasz történhetett. Hátra érve azt látták, hogy a cucc hátulján, mint a malac farka, úgy pörgött valami propeller... akkor jöttek rá, hogy ez egy kibaszott kétéltű és nagy igyekezetükben valahogy átkapcsolták úszó üzemmódra.

Azt a parancsot kapták, hogy maradjanak ott, üssenek fel két sátrat, reggel jönnek a szerelők a pótalkatrészekkel, addig inkább ne nyúljanak semmihez, majd ha kész, akkor menjenek a többiek után.

Kurva hideg téli éjszaka volt, 2 óránként váltotta egymást az őrség. Bent a sátorban kis kályhával fűtöttek, az őrnek kellett figyelnie a tűzre nehogy kialudjon, mert megfagynak reggelre. Úgy hajnal 3 fele Pistabá arra kelt, hogy vacog a hidegtől. Kinyitotta a szemeit és látta a feje felett a csillagos eget. Hű a picsába - gondolta, nincs ez így rendjén, hát hol a sátor?

Kiderült, hogy Gazsi - az őr - elaludt, egy kipattanó szikra pedig felgyújtotta a sátrat, ami be volt kenve valami extra gyúlékony anyaggal, hogy ne engedje át a vizet. Gyakorlatilag úgy égett le a fejük fölül a sátor pár másodperc alatt, hogy senkinek sem tűnt fel.

A szarul sikerült fácán-hadjárat után egy ideig hanyagolták Bandzsiék a dzsungelharcot. Mígnem egyik este Feribá azzal állított haza, hogy holnaptól indul a kacsa szezon, menni kék lőni, míg a Jócóék ki nem mennek megint, mert utánuk nem marad élő állat az egész erdőben. Egyik évben uzival vonultak ki fácánozni. A dél-amerikai őserdőben garázdálkodó favágók pusztítása kutyafasza ahhoz képest, amit ezek maguk mögött hagytak.

Szóval másnap hajnalban indulás volt. Dömebá, Feribá, sánta Laci, Bandzsi és Samuka, az egész családjával. Vagyis 4 idióta, 3 kutya, 25 liter bor, 5 kilo füstölt sonka és fejenként két laposüvegnyi konyak. Mindez bezsúfolva egy Nivába és egy platós Tatába. Samuka Bandzsi ölébe ugrált, a 25 liter bor meg ott lötyögött egész úton sánta Laci ruhájára és pofájába. A másik két kutya a platón, mellettük a puskák.

Félő volt, hogy már délre elfogy a bor, meg az a kevés kísérő a laposokból, szal megálltak a kocsmában melegíteni. Közben eltűnt mind a két kutya a platóról, Samuka meg megint odahelyezett Bandzsi ülésére egy tetemesebb kábelköteget.

Az öregek kétszer füttyentettek, közben Bandzsi kirúgdosta a szart a kocsiból és már indultak is. A kutyák nélkül, mert nem kerültek elő. Samuka egész úton boldogan nyalogatta Bandzsi arcát, miközben ő üveges tekintettel fixálta a műszerfalat. Később azt mondta arra gondolt, hogy egy csaj nyalogatja. Egy kicsit még a fasza is felállt.

Mikor megérkeztek Samuka nekiiramodott és megint felzavarta az összes állatot 20 kilométeres körzetben. Dömebá még utána kiabálta,hogy jobban jár, ha nem jön többet vissza, mert felrúgja a picsába műholdnak, ha még egyszer a szeme elé kerül az a rühes vakarcs.

Miközben szedegették a platóról a nehéztüzéségi ágyúkat, sánta Laci hatalmas dzsesszelésbe kezdett. Ropta, mint Fredaszter Feri a Batiz videón. Feribá csak nézte, vakargatta a terepszínű ruhába bújtatott seggét és nem értette, hogy ez most mégis mi a picsa. Aztán észrevették, hogy szegény bohócot úgy meglepték a darazsak a rálötyögött bor miatt, hogy az arca a sok csípéstől geronazzósra duzzadt.

Dömebá elkezdte püfölni Lacikát ahol érte, már éppen a fegyvertussal akarta hókonbaszni, mikor Bandzsi szólt neki, hogy az azért kicsit durva lesz. Végül Dömebá oldotta meg a szituációt, amikor fogta, lepattintotta a Niva hátuljára gumipókozott benzineskannát és rátolta mind a 20 litert az addigra összeroskadt Lacira, aki valami "ójajistenemdefáj"-szerűt kántált.

Bebaszták az esőtáncban elfáradt, feketelaci-fejűre dagadt kis bicebócát a Nivába és Dömebá hazáig padlógázzal veretett az orosz csodával. Bár egyszer elvette a gázt, és ráfeküdt a dudára, mikor meglátta az út közepén feléjük ügető hűséges ebeket, akik azt hitték visszamentek értük...

Lacikának felmetszették a mentősök a gigáját, mert a fasztudja milyen ausztrál gyilkos szarokkal keresztezett hazai, amúgy békés és ártalmatlan darazsak csípései allargiás reakciót váltottak ki kicsiny és törékeny testében, amitől befulladt és majdnem ott halt a Lada hátsó ülésén.

Bandzsiék természetesen semmit nem lőttek, már csak azért sem, mert Dömebá elvitte az összes lőszert, a Tata kulcsát és az összes mobiltelefont, amiket a Niva hátsóülésére tettek, amíg lepakolták a cumót a másik kocsiról. A bor és a laposok viszont ott maradtak, úgyhogy csúnyán bebasztak. Samuka is előkerült délután, miután az összes vadat ráhajtotta az M3-asra az erdőből. Bandzsi pedig Feribá ölébe ébredt, aki a pickup hátsó kerekének dőlve szundikált békésen, a 25 literes boros kanisztert a hóna alatt szorongatva.

Szóval Bandzsi és sánta Laci is nagy vadászok voltak, nem csak az öregek.

Hála Istennek volt kitől megtanulni a mesterséget, mert Feribáék igen jól osztották. Egy alkalommal, úgy bebasztak a közeli kocsmában, hogy el se jutottak az erdőig. Mondjuk ilyen alkalomból sok volt, de ez az eset különlegessé avanzsált "az alkoholos befolyásoltság miatt meg nem valósult" rambózások közül. A két öreg úgy érezte, hogy zsinórban háromszor hazamenni vad nélkül vérciki, úgyhogy elverettek a teszkóba és vettek előre csomagolt csirkét, amibe azért belelőttek egyet a sörétessel, otthon meg eladták fácánnak. Persze az asszonyok gyanakodtak, mert elég ritka, hogy egy fácán kitépkedi a saját tollait, levágja a fejét, kibelezi és kimossa magát, aztán csirkének álcázva kiugrik a vadászok elé a bokorból, de vannak ugyebeár dolgok, amiket jobb nem firtatni.

Bandzsiék ebből is tanulhattak. Volt ugyanis egy akciójuk, mikor pár fácánt szerettek volna levadászni a vasárnapi bárbekjúra. Haverok és picsák már be voltak rendelve, elő lett adva, hogy különleges kaja lesz, mert ők lövik a hozzávalót.

Szombat hajnalban el is indultak. Dömebáék kölyökvizsláját is vitték, hagy szerezzen háborús tapasztalatot az a derék eb. Amíg emezek a reggeli wellnessköröket rótták a kocsmában, addig Samuka oda fektetett a Niva anyósulésére egy akkora kábélt, hogy hegyimentőknek kellett lementeni róla. Volt nagy örömködés mikor a két debil beampullázva, fáradtan visszatipegett a kocsihoz. Lacika nem hazudtolta meg önmagát és beleült a méretes kutyaszarba. Bandzsi először csak röhögött, aztán eszébe jutott, hogy az apja biztos nem fogja értékelni a humorukat, úgyhogy sűrű bazmegelések közepette elkezdte kifejteni Lacikának, hogy az apja mekkora szíjat fog hasítani a hátából, ha meglátja, hogy nem elég, hogy beszart az a rühes dög, de még faszán bele is dolgozták az ülésbe.

Volt vagy 9 óra mire kivakarták a szarból a Nivát és kiértek az erdőhöz. Kiszálltak, kiengedték Samukát, aki útközben félelmében összehugyozta a hátsó ülést is, és indulhatott a hentelés.

Samukát ekkor látták utoljára egészen a vadászat végéig, mert mint akinek rakéta van a seggébe, úgy indult meg az erdő felé. Onnantól kezdve egész nap vagy 500 méterre előttük rohangált és felzavarta az összes fácánt, de hát ilyen messziről esélytelen volt eltalálni őket, úgyhogy lövöldöztek a kutya irányába, hátha arra visszajön, ha már a "Samuka gyere!" a "Samuka, -fütty- cic gyere apucihoz!" és a "Samuka a büdös kurva anyád, ha elkaplak elharapom a torkod!" nem segítettek. Lacika amerre arccal állt arra tüzelt, pontosabban amerre sikerült, mert a puska úgy rángatta csökevényes kis testét össze-vissza, mint a rongybabát. Ki is lőtte egy másik vadászbrigád terepjárójának az egyik ablakát, de azok szerencsére nem voltak a közelben, úgyhogy inkább elódalogtak Bandzsiék is.

Pár órával később szerencsétlenek elkámpicsorodva sétálgattak a fák között és arról beszélgettek, hogy mekkora gáz lesz bevallani, hogy génkezelt teszkós tyúkból főtt a fácánleves, mikor megláttak egy nyulat. Van egy olyan régi szokás, hogy azé a vad aki meglövi, szal Bandzsi már maga előtt látta a képet, ahogy másnap dicsekszik a csajoknak, hogy mekkora vadnyulat lőtt, miközben Lacikának semmit nem sikerült eltalálnia a gecinagy terepjárón kívül, mikor dördült a puska. Sánta Laci csípőből, célzás nélkül végezte ki a tőle 20 méterre botorkáló nyulat. Bandzsi először csak bambult, aztán odafutott, felrúgta a tetemet a levegőbe és röptében ketté lőtte, majd ránézett Lacikára és ennyit mondott: "El akart repülni, de én lelőttem, enyém!"

Az anyjáék fél napig szedegették a söréteket a szitává lőtt állatból, de így is jutott elég a pörköltbe. A hétvégi események nagy nyertese végülis Samuka lett, mert a bulin mindenki kapargatta neki a tányérjából az ólmos nyúlpaprikást, Bandzsit pedig hétfőn jól megverték a Vendelék, mert azt a fülest kapták, hogy ő vadászott arra valamelyik droid cimborájával, ahol az Antónió kúhetesének kilőtték az ablakát.