Samuka az utolsó vadászat alkalmával eltűnt. Bandzsiék egész nap keresték, mint Berlusconit a NATO csúcson, de nem került elő. Ingerületében Bandzsi pofán is verte sánta Lacit a puska tussal, hogy mi a fasznak kellett állandóan utána lövöldözni, biztos megsértődött.

Este aztán kénytelenek voltak haza veretni és elmondani az öregeknek, hogy Samuka a jövő nagy reménysége bizony eltűnt. Azonnal ment a körtelefon, hogy SOS élőláncot kell alakítani és a keresésére kell indulni. Kilenckor már mindenki bevetésre készen állt Feribáék kertjében. Az öregek még gyorsan végigkínálták az egybegyűlteket a kettejük munkáját dícsérő vitriol szagú házi ágyasból, majd csoportokat alkottak és minden csoportnak kiosztottak egy "tikitokit", a gyors kommunikáció érdekében. Dömebá mondta is, hogy simán megért két disznót ez a kütyü, meg hogy milyen rendes ez a Géza gyerek, hogy ilyen olcsón, ilyen fasza, modern dolgot hozott nekik Pestről. Így tudnak ugatni egymással vadászat közben, nehogy lelőjék egymást fullra bekarmolva.

Szóval elindult a felmentő sereg az erdő felé. Még Mari néni is velük tartott a terepszínű széldzsekijében. Meg sem kellett beszélni, mindenki tudta, hogy az erdő előtt még a kiskocsmába bemennek beverni egy gyorsítót. Csak Bandzsi, sánta Laci és Mari néni nem voltak ott. Ők már régen az erdőben bóklásztak és Samukát szólongatták, mikor Dömebá a nyolcadik gömbkóla után lehányta Feribá hátát, aki akkor már vagy 10 perce az asztalra dőlve héderelt. Az összetrombitált felmentősereg is rövid időn belül szétcsúszott és inkább haza csapattak, Bandzsiék meg anyázva bukdácsoltak a sötét erdőben, hogy miért pont nekik kellett Mari nénit magukkal hozni, mikor ők is inkább ott innának a kocsmában, de hát így nem lehet.

Pár órával később aztán elvesztették Mari nénit. Hiába üvöltöztek neki, nem válaszolt. Kezdett cikis lenni a szitu, mert nála volt az adóvevő is. Megbeszélték, hogy fogják egymás kezét úgy sétálnak tovább, nehogy egymást is elveszítsék. Kurvára nem tudták merre vannak, kezdett nagyon hideg is lenni, az elemlámpa már alig világított, így bandukoltak előre.

Reggel a szlovák határőrök találtak rájuk egy fa tövében. Még mindig fogták egymás kezét, és össze voltak bújva, mint a buzik.

Mikor végre hazavitték őket már mindenki otthon volt, Samuka is. Mari néni meg órákon át szedegette a kullancsokat a két balfaszból.

A következő írás egy nagyon jó barátom, Pöce tollából származik. Nem igényel semmi hozzáfűznivalót. Egyszerűen zseniális, és pont. Tessék:

Malesické csirke krumplis knédlivel

    Fölmentünk az emeletre, kitártuk az ablakot, bejött a nyár. Valahol ökröt sütöttek, hallottuk a kiabálást. Holnapra én is jobban leszek, gondoltam. Apa persze lent kuksolt a puskával, hogy mikor jönnek.

    Egy hete kezdődött. Esős nap volt. Nagyon esett, nagyon. Esett az eső. Más nem történt, csak Mariska néni jött át az új terítővel, de elpáholták a fiatalok. Este föltettünk egy lemezt, háromig kártyáztunk, veszekedtünk, szeretkeztünk, apa meg csak vihogott. Az a sildes sapka volt rajta. Aztán fogta a puskát, és levonult, várni, mikor jönnek. Fogalmam sincs, meg van-e töltve.

    Másnap megjött Imre, kiabált, hogy ő ezt már nem bírja tovább, hogy neki is vannak jogai, meg hogy ő innen elköltözik. Megette a levest, felhúzta a nadrágját, hegyeset pökött. Aztán csak bámult kifelé az ablakon, és izzadt. Meleg volt az idei nyár, hogy a fene enné meg.

    Szerdára én is jobban lettem, aztán rögtön rosszabbul, húzta is mindenki a vizet a kútból, én meg telefirkáltam a falat a legjobb ismereteim szerint. Mondom Imrének, nem azért mondom, hogy isten vagy nem isten, de templomba azért járni kell, a mindenségit neki. Hogy ő otthon is tud imádkozni, meg neki már úgyis mindegy, hogy ő már nem akar élni. Úgy vágtam nyakon, hogy eltört a kezem, hozták is gyorsan a borogatást meg mindenféle kimutatásokat.

    Lengyelek érkeztek másnap délben, jöttek a portékával, a kiabálós tojással, a hűvös emuval, vezették láncon a medvét, ilyesmi. Nálunk nem akadtak emberükre, még apa is rágyújtott, hunyorgatott rendesen, de le nem tette volna a fegyvert.

    Kitártuk az ablakot, bejött a nyár, távoli zsémbelés zaja. Láttam, a gyalu a helyén, nem lehet baj. Bejött a szél is. Bejött a padlásra is, meglengette Imre cipőjét, persze akkor még nem tudtuk, mint ahogy azt se, hogy ekkor már a kis Imrét hordom a szívem alatt. Másnap majd átválogatjuk a káposztát, hogy az bűzlik. Nagy a nyár. Csak két nap múlva találjuk meg, amikor már elviselhetetlen lesz a bűz.

    Lövés dörrent. Úgy látszik, megjöttek.

    Nem bírtam abbahagyni a röhögést.

                                                                                            ronda dög