Feribá volt katona. De még milyen! Igaz az első két alkalommal nem jelent meg a sorozáson, aztán mondták neki, hogy rábaszás lesz, ha nem megy el a következőre sem, szal odament, hogy elintézze magának az "E" (katonai szolgálatra végleg alkalmatlan) minősítést. Mindent megtett az ügy érdekében. Még az 5 kilós kalapáccsal is rábaszott párat a lábára, hogy élethűen tudja előadni a nyomorékot. Látta, hogy ez nem hatja meg a dokit, úgyhogy hosszasan fejtegetni kezdte, amint fegyvert kap, lő mindenre ami mozog. Az orvos csak ennyit mondott: Ez derék, ilyen katonákra van szüksége a hazának!

  Feribá sűrű bazmegelések közepette, duzzogva bebaszta maga mögött az ajtót és eltipegett haza. Aztán egy évvel később megjött a behívó. Volt nagy sírás rívás. Persze nem vonult be, szal eljöttek érte, hogy meggyőzzék, jó lesz az ott neki. Az anyja elbújtatta a kicsi fiát, de a kiérkező arcokat sem akkor akarták először átbaszni, egyből azzal kezdték, hogy a felmentő határozatot hozták. Az anyja előhívta Ferkót a szomszédból, akit el is vittek hátrakötött kézzel.

  Ő még azon szerencsések közé tartozik, akik két évet szolgálhatták szeretett hazájukat. Néhány kitérő után (először konyhára tették, de megmérgezte a fél laktanyát) végül a harckocsizókhoz került, mert végülis már nagyapja is harckocsis volt világháborúban. Az nem nagyon érdekelt senkit, hogy Szabó Ferenc közlegény nemhogy harckocsiban, de még személyautóban sem nagyon ült előtte. Szerencsétlenségükre a többi jóképsségű kopasz se látott még olyan járművet, amivel most az ellenséget kellett volna vadászniuk.

  Így történt, hogy egy hadgyakorlat alkalmával az atyaúristennek se akart indulni az a kurva járgány, csak bőgött a motor, mint Győzike a prosztata vizsgálaton. A szakaszvezető idegesen tépte fel az ajtót és elküldve az egész pereputtyot a picsába érdeklődött, hogy miért nem mennek már a többiek után, közben azzal próbálta őket motiválni, hogy az őrnagy majd jól futkosóra vág mindenkit 3 hónapra, ha nem sikerül azonnal elindulni. Feribá idegességébe nyomkodott meg húzigált mindent amit elért, de csak nem indult az a szar. Már füstölt a motor, mint egy BKV busz, mégse mozdult, aztán katt, az egyik dugattyú kikandikált a blokkból. Lelkiekben felkészülve a féléves fogdára, elsápadva szálltak ki, hogy megnézzék konkrétan mégis mi a véreres fasz történhetett. Hátra érve azt látták, hogy a cucc hátulján, mint a malac farka, úgy pörgött valami propeller... akkor jöttek rá, hogy ez egy kibaszott kétéltű és nagy igyekezetükben valahogy átkapcsolták úszó üzemmódra.

Azt a parancsot kapták, hogy maradjanak ott, üssenek fel két sátrat, reggel jönnek a szerelők a pótalkatrészekkel, addig inkább ne nyúljanak semmihez, majd ha kész, akkor menjenek a többiek után.

Kurva hideg téli éjszaka volt, 2 óránként váltotta egymást az őrség. Bent a sátorban kis kályhával fűtöttek, az őrnek kellett figyelnie a tűzre nehogy kialudjon, mert megfagynak reggelre. Úgy hajnal 3 fele Pistabá arra kelt, hogy vacog a hidegtől. Kinyitotta a szemeit és látta a feje felett a csillagos eget. Hű a picsába - gondolta, nincs ez így rendjén, hát hol a sátor?

Kiderült, hogy Gazsi - az őr - elaludt, egy kipattanó szikra pedig felgyújtotta a sátrat, ami be volt kenve valami extra gyúlékony anyaggal, hogy ne engedje át a vizet. Gyakorlatilag úgy égett le a fejük fölül a sátor pár másodperc alatt, hogy senkinek sem tűnt fel.