Megy a sánta és a dadogós az úton. Azt mondja a dadogós:
- Tte sá-sá-sánta ttu-tudod, ho-hogy nnem ssá-sántitanál?
- Hogy?
- Hha aaz eegyik ll-lábaddal aaz úú-úton, a mm-másik llábaddal a pp-padkán mmemennél.
- Te dadogós. Te tudod, hogy nem dadognál?
- Hhohogy?
- Ha befognád a pofád!

Samuka az utolsó vadászat alkalmával eltűnt. Bandzsiék egész nap keresték, mint Berlusconit a NATO csúcson, de nem került elő. Ingerületében Bandzsi pofán is verte sánta Lacit a puska tussal, hogy mi a fasznak kellett állandóan utána lövöldözni, biztos megsértődött.

Este aztán kénytelenek voltak haza veretni és elmondani az öregeknek, hogy Samuka a jövő nagy reménysége bizony eltűnt. Azonnal ment a körtelefon, hogy SOS élőláncot kell alakítani és a keresésére kell indulni. Kilenckor már mindenki bevetésre készen állt Feribáék kertjében. Az öregek még gyorsan végigkínálták az egybegyűlteket a kettejük munkáját dícsérő vitriol szagú házi ágyasból, majd csoportokat alkottak és minden csoportnak kiosztottak egy "tikitokit", a gyors kommunikáció érdekében. Dömebá mondta is, hogy simán megért két disznót ez a kütyü, meg hogy milyen rendes ez a Géza gyerek, hogy ilyen olcsón, ilyen fasza, modern dolgot hozott nekik Pestről. Így tudnak ugatni egymással vadászat közben, nehogy lelőjék egymást fullra bekarmolva.

Szóval elindult a felmentő sereg az erdő felé. Még Mari néni is velük tartott a terepszínű széldzsekijében. Meg sem kellett beszélni, mindenki tudta, hogy az erdő előtt még a kiskocsmába bemennek beverni egy gyorsítót. Csak Bandzsi, sánta Laci és Mari néni nem voltak ott. Ők már régen az erdőben bóklásztak és Samukát szólongatták, mikor Dömebá a nyolcadik gömbkóla után lehányta Feribá hátát, aki akkor már vagy 10 perce az asztalra dőlve héderelt. Az összetrombitált felmentősereg is rövid időn belül szétcsúszott és inkább haza csapattak, Bandzsiék meg anyázva bukdácsoltak a sötét erdőben, hogy miért pont nekik kellett Mari nénit magukkal hozni, mikor ők is inkább ott innának a kocsmában, de hát így nem lehet.

Pár órával később aztán elvesztették Mari nénit. Hiába üvöltöztek neki, nem válaszolt. Kezdett cikis lenni a szitu, mert nála volt az adóvevő is. Megbeszélték, hogy fogják egymás kezét úgy sétálnak tovább, nehogy egymást is elveszítsék. Kurvára nem tudták merre vannak, kezdett nagyon hideg is lenni, az elemlámpa már alig világított, így bandukoltak előre.

Reggel a szlovák határőrök találtak rájuk egy fa tövében. Még mindig fogták egymás kezét, és össze voltak bújva, mint a buzik.

Mikor végre hazavitték őket már mindenki otthon volt, Samuka is. Mari néni meg órákon át szedegette a kullancsokat a két balfaszból.

Szóval Bandzsi és sánta Laci is nagy vadászok voltak, nem csak az öregek.

Hála Istennek volt kitől megtanulni a mesterséget, mert Feribáék igen jól osztották. Egy alkalommal, úgy bebasztak a közeli kocsmában, hogy el se jutottak az erdőig. Mondjuk ilyen alkalomból sok volt, de ez az eset különlegessé avanzsált "az alkoholos befolyásoltság miatt meg nem valósult" rambózások közül. A két öreg úgy érezte, hogy zsinórban háromszor hazamenni vad nélkül vérciki, úgyhogy elverettek a teszkóba és vettek előre csomagolt csirkét, amibe azért belelőttek egyet a sörétessel, otthon meg eladták fácánnak. Persze az asszonyok gyanakodtak, mert elég ritka, hogy egy fácán kitépkedi a saját tollait, levágja a fejét, kibelezi és kimossa magát, aztán csirkének álcázva kiugrik a vadászok elé a bokorból, de vannak ugyebeár dolgok, amiket jobb nem firtatni.

Bandzsiék ebből is tanulhattak. Volt ugyanis egy akciójuk, mikor pár fácánt szerettek volna levadászni a vasárnapi bárbekjúra. Haverok és picsák már be voltak rendelve, elő lett adva, hogy különleges kaja lesz, mert ők lövik a hozzávalót.

Szombat hajnalban el is indultak. Dömebáék kölyökvizsláját is vitték, hagy szerezzen háborús tapasztalatot az a derék eb. Amíg emezek a reggeli wellnessköröket rótták a kocsmában, addig Samuka oda fektetett a Niva anyósulésére egy akkora kábélt, hogy hegyimentőknek kellett lementeni róla. Volt nagy örömködés mikor a két debil beampullázva, fáradtan visszatipegett a kocsihoz. Lacika nem hazudtolta meg önmagát és beleült a méretes kutyaszarba. Bandzsi először csak röhögött, aztán eszébe jutott, hogy az apja biztos nem fogja értékelni a humorukat, úgyhogy sűrű bazmegelések közepette elkezdte kifejteni Lacikának, hogy az apja mekkora szíjat fog hasítani a hátából, ha meglátja, hogy nem elég, hogy beszart az a rühes dög, de még faszán bele is dolgozták az ülésbe.

Volt vagy 9 óra mire kivakarták a szarból a Nivát és kiértek az erdőhöz. Kiszálltak, kiengedték Samukát, aki útközben félelmében összehugyozta a hátsó ülést is, és indulhatott a hentelés.

Samukát ekkor látták utoljára egészen a vadászat végéig, mert mint akinek rakéta van a seggébe, úgy indult meg az erdő felé. Onnantól kezdve egész nap vagy 500 méterre előttük rohangált és felzavarta az összes fácánt, de hát ilyen messziről esélytelen volt eltalálni őket, úgyhogy lövöldöztek a kutya irányába, hátha arra visszajön, ha már a "Samuka gyere!" a "Samuka, -fütty- cic gyere apucihoz!" és a "Samuka a büdös kurva anyád, ha elkaplak elharapom a torkod!" nem segítettek. Lacika amerre arccal állt arra tüzelt, pontosabban amerre sikerült, mert a puska úgy rángatta csökevényes kis testét össze-vissza, mint a rongybabát. Ki is lőtte egy másik vadászbrigád terepjárójának az egyik ablakát, de azok szerencsére nem voltak a közelben, úgyhogy inkább elódalogtak Bandzsiék is.

Pár órával később szerencsétlenek elkámpicsorodva sétálgattak a fák között és arról beszélgettek, hogy mekkora gáz lesz bevallani, hogy génkezelt teszkós tyúkból főtt a fácánleves, mikor megláttak egy nyulat. Van egy olyan régi szokás, hogy azé a vad aki meglövi, szal Bandzsi már maga előtt látta a képet, ahogy másnap dicsekszik a csajoknak, hogy mekkora vadnyulat lőtt, miközben Lacikának semmit nem sikerült eltalálnia a gecinagy terepjárón kívül, mikor dördült a puska. Sánta Laci csípőből, célzás nélkül végezte ki a tőle 20 méterre botorkáló nyulat. Bandzsi először csak bambult, aztán odafutott, felrúgta a tetemet a levegőbe és röptében ketté lőtte, majd ránézett Lacikára és ennyit mondott: "El akart repülni, de én lelőttem, enyém!"

Az anyjáék fél napig szedegették a söréteket a szitává lőtt állatból, de így is jutott elég a pörköltbe. A hétvégi események nagy nyertese végülis Samuka lett, mert a bulin mindenki kapargatta neki a tányérjából az ólmos nyúlpaprikást, Bandzsit pedig hétfőn jól megverték a Vendelék, mert azt a fülest kapták, hogy ő vadászott arra valamelyik droid cimborájával, ahol az Antónió kúhetesének kilőtték az ablakát.

Bandzsi és sánta Laci nagy vadászok. Mivel már az öregek is együtt vadásztak, így egyértelmű volt, hogy a két fogyatékos viszi majd tovább ezt a tradíciót. Természetesen már az ősök sem voltak teljesen normálisak, a vadászat pedig sokszor amolyan pótcselekvésként szolgált, hogy hétvégente ne kelljen otthon lenni és ribizlit metszeni, egrest szüretelni vagy gazolni. Inkább a vadonba menekültek az asszony, a fárasztó kerti munka és az üvöltő hülyegyerekeik elől.

Egyik alkalommal már hajnalban nekivágtak a túrának. Kurva hideg szél fújt, kurva korán volt és kurvára semmi kedvük nem volt az egészhez, de inkább tűrték, hogy szemükre fagy a csipa, minthogy otthon kelljen elviselni a pereputtyot.

Minden vadászat a közeli kocsmában kezdődött. Sokan még az előző éjszakai bebaszásukat próbálták szinten tartani, amikor ők -stílszerűen- megitták első vadászukat. Aztán még vagy háromszor végigzongorázták a cigi-konyak-vadász wellness programot, majd fullra bekarmolva bebaszódtak Dömebá Nivájába és elverettek a közeli erdő irányába. Félúton megálltak utántölteni a cefréből, majd folytatták kalandós útjukat.

A ladát kinthagyták az erdő szélén és gyalog vágtak neki a számukra addigra dzsungellá terebélyesedett erdőnek. Nem sokkal később meg is pillantották az első szarvast, de Feribá megbotlott egy keresztbe futó gyökérben, a puska elsült valahova az égbe -csak a vak szerencsén és az örangyalokon múlott, hogy nem a saját arcán keresztül- és elterült, mint a nagyalföld. Dömebá sűrű bazmegelesék közepette támogatta fel, aztán a hirtelen ijedtségre megint lehúztak egy kupicával.

Már dél fele járt, mikor a visszafelé vezető úton megint megpillantottak egy szarvast. Talán ugyanazt, lehet, hogy öngyilkos akart lenni, fasz se tudja, a lényeg, hogy ezúttal sikerült lőni rá. Meg még hármat. Aztán újratöltöttek, a szarvas meg csak bámult, hiszen ő se minden nap lát két ekkora balfaszt, ahogy részegen egymást támogatva próbálnak legalább az irányába lőni. Újratöltötték a duplacsövűket és megint lőttek. A szarvas elterült, valószínűleg ilyedtében meghasadt a szíve. Juj volt nagy öröm. Borultak is egymás mellére, mint május elsején a kisdobosok.

Sajnos a Nívába az istennek se fért be a tetem, ráadásul nem is volt engedélyük szarvasra, csak vaddisznóra, szal kitalálták, hogy eldugják valahova és majd éjjel érte mennek.

Hazafelé megint útbaejtették a kocsmát, lenyomtak pár wellness kört, riasztották Bandzsiékat, hogy "eset van", menni kell pakolni, darabolni, feldolgozni. Vissza dzsanéztak az erdőbe, de a kurva életbe se találták azt a kibaszott szarvast. Bánatukban elfogyaszottak két üveg gömbkólát és elindultak haza. Útközben lenyomták a kötelező rituálét a közeli kocsmában, otthon bevágták azt a másfél kiló kenyérből készült zsírosdeszkát, amit Dömenéni bekészített, és nekiálltak agyalni, hogy mi a picsa történhetett.

Bandszi szerint nem is lőtték le, csak megbotlott az állat és elájult, aztán magához tért és elódalgott. Sánta Laci szerint nem szabad lett volna betakarni avarral, mert a penészgombák gyorsabban bontják a húst, tuti ez a magyarázat. Az öregek csak vakargatták a fejüket és "hábasssszmeg"-eltek.

Éppen héderelni készültek volna, mikor csörgött a telefon. Dömebáék egyik jóképességű cimborája telefonált, hogy találtak egy lelőtt szarvast eldugva az erdőben, elpaterolták máshova, hogy majd este érte mennek, de olyan részegek voltak, hogy kurvára nem emlékeznek rá, hogy hova tették, szóval kéne egy kis segítség, majd kapnak a húsból.

Miután Dömebáék elmagyarázták, hogy melyikük melyik szabadelvű, közvetlen felmenőjével létesítsen szexuális viszonyt, elhatározták, hogy több szem többet lát alapon együtt fognak bele a keresésbe. Úgyis gecinagy volt az az állat, jut mindenkinek, Feribáéknál meg úgysem eszik senki vadhúst, legfeljebb a teszkóban előre fóliázott, fácánnak eladott gyöngytyúkot.

A vak vezet világtalant akció kudarcba fulladt. Egész éjjel keresték azt a kibaszott ötszáz kilós szarvast, de nem találták. Bánatukban hajnalban megint beugrottak Dömebáékhoz és felitták a tavalyról megmaradt cefrét, majd ki-ki elódalogott haza. Az asszonyok nem is szóltak, csak csóválták a fejüket és hümmögtek.

A rejtélyre aztán pár héttel később, a már korábban említett ivoldában derült fény, amikor Bandzsiék ott iszogattak és a mellettük lévő asztalnál ülők arról beszélgettek, hogy legutóbb találtak egy frissen lelőtt szarvast az erdőben a DOMBTETŐN.

Hát Bandzsiék csak néztek, mert ott bizony nem keresték...

De hát ki a picsa gondolta volna, hogy ezek a droidok felhúzták azt a féltonnás szart az egyetlen környékbeli dombtetőre...