Feribá volt katona. De még milyen! Igaz az első két alkalommal nem jelent meg a sorozáson, aztán mondták neki, hogy rábaszás lesz, ha nem megy el a következőre sem, szal odament, hogy elintézze magának az "E" (katonai szolgálatra végleg alkalmatlan) minősítést. Mindent megtett az ügy érdekében. Még az 5 kilós kalapáccsal is rábaszott párat a lábára, hogy élethűen tudja előadni a nyomorékot. Látta, hogy ez nem hatja meg a dokit, úgyhogy hosszasan fejtegetni kezdte, amint fegyvert kap, lő mindenre ami mozog. Az orvos csak ennyit mondott: Ez derék, ilyen katonákra van szüksége a hazának!

  Feribá sűrű bazmegelések közepette, duzzogva bebaszta maga mögött az ajtót és eltipegett haza. Aztán egy évvel később megjött a behívó. Volt nagy sírás rívás. Persze nem vonult be, szal eljöttek érte, hogy meggyőzzék, jó lesz az ott neki. Az anyja elbújtatta a kicsi fiát, de a kiérkező arcokat sem akkor akarták először átbaszni, egyből azzal kezdték, hogy a felmentő határozatot hozták. Az anyja előhívta Ferkót a szomszédból, akit el is vittek hátrakötött kézzel.

  Ő még azon szerencsések közé tartozik, akik két évet szolgálhatták szeretett hazájukat. Néhány kitérő után (először konyhára tették, de megmérgezte a fél laktanyát) végül a harckocsizókhoz került, mert végülis már nagyapja is harckocsis volt világháborúban. Az nem nagyon érdekelt senkit, hogy Szabó Ferenc közlegény nemhogy harckocsiban, de még személyautóban sem nagyon ült előtte. Szerencsétlenségükre a többi jóképsségű kopasz se látott még olyan járművet, amivel most az ellenséget kellett volna vadászniuk.

  Így történt, hogy egy hadgyakorlat alkalmával az atyaúristennek se akart indulni az a kurva járgány, csak bőgött a motor, mint Győzike a prosztata vizsgálaton. A szakaszvezető idegesen tépte fel az ajtót és elküldve az egész pereputtyot a picsába érdeklődött, hogy miért nem mennek már a többiek után, közben azzal próbálta őket motiválni, hogy az őrnagy majd jól futkosóra vág mindenkit 3 hónapra, ha nem sikerül azonnal elindulni. Feribá idegességébe nyomkodott meg húzigált mindent amit elért, de csak nem indult az a szar. Már füstölt a motor, mint egy BKV busz, mégse mozdult, aztán katt, az egyik dugattyú kikandikált a blokkból. Lelkiekben felkészülve a féléves fogdára, elsápadva szálltak ki, hogy megnézzék konkrétan mégis mi a véreres fasz történhetett. Hátra érve azt látták, hogy a cucc hátulján, mint a malac farka, úgy pörgött valami propeller... akkor jöttek rá, hogy ez egy kibaszott kétéltű és nagy igyekezetükben valahogy átkapcsolták úszó üzemmódra.

Azt a parancsot kapták, hogy maradjanak ott, üssenek fel két sátrat, reggel jönnek a szerelők a pótalkatrészekkel, addig inkább ne nyúljanak semmihez, majd ha kész, akkor menjenek a többiek után.

Kurva hideg téli éjszaka volt, 2 óránként váltotta egymást az őrség. Bent a sátorban kis kályhával fűtöttek, az őrnek kellett figyelnie a tűzre nehogy kialudjon, mert megfagynak reggelre. Úgy hajnal 3 fele Pistabá arra kelt, hogy vacog a hidegtől. Kinyitotta a szemeit és látta a feje felett a csillagos eget. Hű a picsába - gondolta, nincs ez így rendjén, hát hol a sátor?

Kiderült, hogy Gazsi - az őr - elaludt, egy kipattanó szikra pedig felgyújtotta a sátrat, ami be volt kenve valami extra gyúlékony anyaggal, hogy ne engedje át a vizet. Gyakorlatilag úgy égett le a fejük fölül a sátor pár másodperc alatt, hogy senkinek sem tűnt fel.

A minap beszéltem Bandzsival. Bandzsival régi barátok vagyunk. A nevét onnan kapta, hogy régen olyan szinten keresztbe álltak a szemei, hogy középsuliban a tanárok mindig baszogátták doga írás közben, hogy ne lessen, közben szerencsétlen csak a saját kérdéseit szerette volna elolvasni.

Aztán 16 évesen felszedte a nála két évvel idősebb, de két osztállyal lejjebb járó Hildát. Hilda szép lány volt, csak rosszkor született. 20-25 évvel ezelőtt nagy sikert aratott volna willendorfi vénuszra hajazó teste. A 21. században azonban inkább csak kiröhögték, főleg mikor a 2 szemével 4 felé néző barátjával sétáltak kézenfogva.

A szerelemnek hamar vége szakadt, mikor Bándzsi meglátta a csajt, ahogy a közös barátjuk dolgozik rajta két kézzel kapaszkodva a tőle kapott 25 ezer forintos guccsi pulcsiba, a dohányzónak használt garázs mögött.

Bandzsi nője

Kidobta a második hetes "évfordulóra" vett plüssmacit a picsába és megfogadta, hogy többet nem kezd csajjal, amúgy is katona akar lenni mióta 6 évesen először látta a Rambót, a híró életvitelhez meg nem illik egy picsogó ribanc.

Aztán később, miután másodjára sem sikerült megbírkózni azzal a kurvanagy akadállyal, amit az előbb-utóbb elkerülhetetlen érettségi jelentett szerény képességeinek, úgy döntött inkább elmegy péknek. Úgy volt vele, hogy onnan még simán lehet katona, legfeljebb nem egyből hadnagyként kezd majd, hanem alulról dolgozza fel magát.

Pár évvel később be is sorozták. Először azt mondták neki majd tankokat fog vezetni, mert a százados úgy vélte előnyére válhat, hogy a két szeme külön életet él és miközben az egyikkel a mutatókat nézi, a másikkal a náci tankokat fókuszálja majd. De Bándzsi már az első beülésnél majdnem kiverte a fogát a saját bakancsával, úgyhogy jobbnak látták, ha a hadgyakorlatok alkalmával inkább majd a tábori konyhában virtuózkodik. Nem is tudták mekkora szívességet tettek neki ezzel. Innentől kezdve ő mondta meg ki mennyi krumplipürét és fasírtot kap. Mindenki próbált a kedvében járni, haverkodni vele. Minden második hétvégét otthon töltött. Ilyenkor az összes zsoldot belebaszta a helyi kocsma nyerőgépébe. Egyszer nyert 10 ezret és úgy betintázott, hogy vasárnap elfelejtett visszamenni a laktanyába. Ijedtében  úgy döntött, hogy inkább nem is megy vissza, hanem egyből beáll a francia légióba, de az apja jól elverte kapanyéllel. Hétfőn aztán visszament, kapott 2 hét futkosót, 2 hónapig nem mehetett haza és többé nem ő oszthatta a kaját.

Mikor leszerelt úgy döntött, hogy inkább mégse akar Rambó lenni. Megismert bent pár arcot, akik nyugati kocsikat hoztak be és összeállt velük.

Nemrég felhívott, hogy okosított valahonnan pár raklap 19 collos monitort, el kéne passzolni őket, mert ez most kurva nagy biznisz.

Mondtam neki hozza őket ide nyugodtan, elfér az a pár TFT monitor. Aztán kiderült, hogy nem annyira TFT monitorokról van szó, sokkal inkább az OTP által kiselejtezett 8 éves, egyenként 40 kilós, szarokról, amik azért gecijók, mert "a bukszot, a dakszot és a dódzsonszot is tudod egyszerre figyelni",  úgyhogy lemerült a telefonom.