Egy jó sztorival sok minden megúszható.

Kedves Publikum!
Elnézést, hogy nem posztoltam mostanában, de a vizsgaidősuck nevű szörnyeteg felemészti az időmet. De a türelmetekért cserébe most egy hosszabb poszttal fogok szolgálni. Mint ahogy drága P. barátom is írt már sztorikat, ebből kifolyólag én is fogok pár nevettető szatírával szolgálni. A most következő egy igen érdekes (ÉS VALÓS) történet, mely velem esett meg még tavaly november 4.-e szerdán. Mivel egyetemista vagyok, a szórakozás és a kifinomult bulizás az életem szerves része. Azon a napon épp hazatipegve politológiáról, drága Józsi barátommal megbeszéltük, hogy majd alapozunk nála és indulunk tovább a kari buliba.

Nos, hazaérvén a szokásos köröket megtettem:fürdés, borotva, fogmosás, 2 feles. Útra is keltem ezután a híres neves Brüsszeli körútra, a villamoson a kis Tokajimat szorongatva és nagy örömmel indultam meg barátom odújához. Igen ám, de mint mindig, most is sikerült elkúrnom az érkezésem.  Tudniillik, ha megvan beszélve 1 adott időpont arról vagy lemaradok, mint a borravaló, vagy előbb érek oda mint a kukorékolás hajnali 4kor. Most ez utóbbi történt. Szépen ballagok, csöngetek a kapu telefonon és örömmel tudatom Józsival királyi érkeztem. Erre közli, hogy:"CzB, ez kurva jó csak én nyolcat mondtam és nem negyed nyolcat, mert még össze se készültünk Renivel." Na fasza, mondom akkor addig is megyek a szomszéd csehóba, a Judy Bárba. Úgyis naponta megyek el mellette, mért ne néznék le 1 pofa sörre.

Nézem, mondom, milyen pofás kis hely lehet, ha már pince biztos nem rossz. De sajnos egy kedves osztrák óta tudjuk, hogy ez nem teljesen helytálló.

A sógorék télapója a pincéből mászik a lakásba.