Kedves Publikum!
Elnézést, hogy nem posztoltam mostanában, de a vizsgaidősuck nevű szörnyeteg felemészti az időmet. De a türelmetekért cserébe most egy hosszabb poszttal fogok szolgálni. Mint ahogy drága P. barátom is írt már sztorikat, ebből kifolyólag én is fogok pár nevettető szatírával szolgálni. A most következő egy igen érdekes (ÉS VALÓS) történet, mely velem esett meg még tavaly november 4.-e szerdán. Mivel egyetemista vagyok, a szórakozás és a kifinomult bulizás az életem szerves része. Azon a napon épp hazatipegve politológiáról, drága Józsi barátommal megbeszéltük, hogy majd alapozunk nála és indulunk tovább a kari buliba.

Nos, hazaérvén a szokásos köröket megtettem:fürdés, borotva, fogmosás, 2 feles. Útra is keltem ezután a híres neves Brüsszeli körútra, a villamoson a kis Tokajimat szorongatva és nagy örömmel indultam meg barátom odújához. Igen ám, de mint mindig, most is sikerült elkúrnom az érkezésem.  Tudniillik, ha megvan beszélve 1 adott időpont arról vagy lemaradok, mint a borravaló, vagy előbb érek oda mint a kukorékolás hajnali 4kor. Most ez utóbbi történt. Szépen ballagok, csöngetek a kapu telefonon és örömmel tudatom Józsival királyi érkeztem. Erre közli, hogy:"CzB, ez kurva jó csak én nyolcat mondtam és nem negyed nyolcat, mert még össze se készültünk Renivel." Na fasza, mondom akkor addig is megyek a szomszéd csehóba, a Judy Bárba. Úgyis naponta megyek el mellette, mért ne néznék le 1 pofa sörre.

Nézem, mondom, milyen pofás kis hely lehet, ha már pince biztos nem rossz. De sajnos egy kedves osztrák óta tudjuk, hogy ez nem teljesen helytálló.

A sógorék télapója a pincéből mászik a lakásba.

 Nos, nagy bizakodva lementem és innentől kezdtek feltűnni az ominózus figyelmeztető jelek. Egy nagyon szép csinos kis pult várt engem.

 Na mondom, ez nem akármilyen hely! A pultnál ült egy faszi, körülötte sok csaj a pultossal egyetemben. Elhelyezkedem és kértem 1 Arany Ászokot. "500" jön rá azonnal a válasz és ez volt az első intő jel, hogy nem biztos, hogy egy szimpla szórakozó helyen vagyok. Akkor csak azért is lassan iszom meg!

Jobb dolgom nem lévén, bekapcsolódtam a csávó izgalmas meséjébe.
"...és képzeljétek a Sanyi vett vagy 60 láncfűrészt, eladta és keresett vele vagy 400-at!"
"Micsoda?"- érdeklődött az egyik csaj-"A Sanya a láncfűrészre izgul?! Küld el hozzám és majd felizgatom őt másra is!" 

Hinnye...ez egy picit erős! Na, de én kis naiv betudtam annak, hogy biztos nagyon jó barátok. Ezután egy kabaréba illő jelenet következett. Én, aki gyerekkoromban a nagyszülőknél töltött hétvégi estéken mindig a Saskabaré-Szeszélyes Évszakok duón szocializálódtam, már az első szó után levágtam a situation-t.
Hirtelen megcsörrent a telefonja az ürgének és riadtan vette fel és szólt bele, hogy "szia Anyu!" Gondolom a pultos lélek jelenléte eléggé éber volt, mert azonnal rám nézett és kussoltatott. Kérdeztem halkan, "Miért?" "Hát a felesége az!" Gondolom innen már ismerős mindenkinek.
"...ááá, nem-nem csak Sanyival dumáltam még munka után és ittunk egy sört a Piros Pipacsba! Jó...megyek...szeretlek." és villámgyorsan távozott is az ürge.

A kis intermezzo után egymagam maradtam a sörömmel és elkezdtem nézelődni.
Hátra nézve feltűnt, hogy van egy marha nagy terem mögöttem.

 Én meg megörültem, mint valami óvódás a Boci csokinak! Hát ez nemcsak kocsma, ez diszkó! Van itt minden, bőrkanapék, táncparkett, keverő pult, stroboszkóp és...rudak. 4 is.

Nos én még mindig a naiv, jóhiszemű tizenkét évesként ültem ott és nem tudtam hova tenni magamba ezt. Most van több diszkóban és klubban is rúd, de itt minek van négy? "Á, mindegy." térnék túl a tárgyon amikor is, a fent látható tükörben megláttam, hogy a mellettem 2 székkel odébb ülő hölgyemény fenékig érő csini, fekete bőr dresszben ül ott és mint lelkes természetbúvár, észleltem a déli féltekéket, és az északi domborzatokat! A reakcióm: :O. (Még mindig nem esett le hogy hol vagyok). Ezen leányzó elment hátra és a többiek körém ültek (ők csak farmert viseltek pólóval és ez volt a csel) és megkérdezték, hogy ki fia-borja vagyok én. Hát persze, mint a jóllakott napközis: bemutatkoztam, lakhely, mit tanulok, szüleim, stb. (utólag kérdezték tőlem, hogy esetleg házszámot és taj kártya számot nem mondtam :D).

Hát épp mesélek amikor visszatért a lenge-ruhás leányzó, én meg tisztelet tudóan megkérdeztem, hogy:"Bocsáss meg, de nem fázol? November van és én meg majd megfagyok kabátban!" A lányok elkerekedett szemekkel néztek rám, mert nem tudták eldönteni, hogy ez most hülye vagy sem. A lány megnyugtatott. Hogyha fűti az alkohol és a munkaszenvedély, nincsen baj. Most én kezdtem el érdeklődni a hely felől.:

"Ti itt dolgoztok?"
"Ja."
"És mit? Felszolgálók vagytok?"
"őőő, az is része, de picit több."
"És miért hívják Judy bárjának?"
"A főnök a lányáról nevezte el."
"És ő beszokott segíteni a melóba?"
"0_o Nem hiszem, hogy Béla díjazná, ha Judyka itt dolgozna..."
"Miért annyira gáz felszolgálva kisegíteni a szülő vállalkozását?"
"0_o?"
"Amúgy lányok, ez több mint valami csehó, nem? Ez diszkó, nem?"
"Igen, szoktunk bulikat is tartani..."
"Tudtam! Ez akkor egy jóféle klub- vágtam rá a lányok döbbenetére- elhozom majd ide a barátimat, csajokat...
És itt szakítottak félbe, hogy:"Öcsi, ide nem kéne lányokat, vagy barátnőket hozni!"
Megkérdeztem, hogy miért, mi baj lenne belőle, és erre hirtelen keresztül suhant a fél órás tartózkodásom alatt ért összes impulzus. Elhallgattam, elvörösödtem, és leszegett arccal néztem a padlót, majd kétségbeesve meg kérdeztem, hogy "miért, hol vagyok?"
A lányok diplomatikus és felvilágosító válasza csak annyi volt, hogy papíron táncos lányok, de a szlogenük a "nincs lehetetlen, csak tehetetlen." Én elkeseredetten felkiáltottam, hogy:"Atyaúristen! Anyám mit szólna!!!"

Na, itt eltörött a mécses és a csajok pultot verve röhögtek "ilyen nincsekkel" megtűzdelve. Én konkrétan majd beszartam, hogy mit fognak velem csinálni. Pánikomban elkezdtem kérdezgetni, hogy verik-e őket, bántják-e őket. Megnyugtattak, hogy semmi ilyen nem történt velük.
"De akkor miért csináljátok?!"
"Kellemest a hasznossal..."
"Hát sose voltam még ilyen létesítményben"
"Öcsi, nem vagy valami tapasztalt, igaz?
"Nem."
"Látszik."
Nos, a lányok felajánlották segítségüket, hogy menjen majd a hódítás. Hát, a hátra lévőket nem részletezném, legyen elég annyi, hogy elég részletesen elmagyarázták, hogy mit hova, mikor mivel, orális-anális gyönyörök, én meg: :O aha...

Nos az óra elérte a nyolcat, úgyhogy mehettem vissza J.-barátomhoz. Távozáskor még annyit ajánlottak, hogyha nem menne, jöjjek vissza és majd segítenek. Egyikőjük kedvesen megjegyezte, hogy jól tud masszírozni. Én érdeklődtem, hogy: "Thai?" "Nem, francia"

Ezek után olyan gyorsan spuriztam elfele, mint Jellasics a gyáva. Egy héttel később J barátomnak mondtam, hogy menjünk már le a poén kedvért. Hát indultunk volna le, de egy héttel a kis látogatásom után 1000 forintos belépőt vezettek be.

A mai napig sírva röhögünk ezen.