Tehát ott hagytam abba a múltkor, hogy Felhő hazajött Magyarországra. Tette ezt egyrészt azért, mert mégsem jött be annyira az élet odakint, másrészt pedig azért, mert annyira belejött a portázásba, hogy egyszer nem engedte be a tulajdonosnak az unokaöccsét a klubba. Ez még nem lett volna akkora probléma, de érvelését egy jól irányzott jobbhoroggal zárta le, aminek következtében a kis Miguel bőven 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, a szórakozóhely utcafrontja pedig súlyos anyagi károkat szenvedett.

Újra előkerült Felhő barátom, akiről már régebben meséltem. (1 | 2 | 3 | 4 | 5)

Elmesélte spanyolországi kiruccanásának rendezői változatát és azt mondta, ha ezt is meg merem írni a blogon, akkor el fog ásni a gecibe, ahogy az amígók csinálják "eszpánnyába". Bárgyú vigyorral próbáltam oldani a feszültséget, de kétség sem férhetett hozzá, hogy ezt most komolyan gondolja, főleg, hogy mindezt nyomatékosította egy "faszombaszmekk"-kel is. Én viszont úgy gondolom a sztori megéri ezt a kis feszkót, úgyhogy ha pár napig nem jelentkezem, akkor a Csepelen épülő házának az alapjában keressetek.

A kecót nem lesz nehéz megismerni, mert az az egyetlen ház, ami mellé 6 méteres belmagasságú garázst építettek, mert Felhő így adta le a rendelést Malagáról telefonon keresztül. Aztán mondták neki, hogy le lehet ám szerelni a vitorlásról az árbócrudat, de akkor már mindegy volt. Így most van egy mediterrán stílusban felépített bazilika-jellegű melléképülete. A mediterrán jelleget a félkész állapotból adódó mindenfelé meredező vasbeton rudak kölcsönzik az épületegyüttesnek, amely így egyfajta görögös bájt hordoz magában, ugyanis Felhőnek idő közben elfogyott a pénze. Vagyis sosem volt neki, de úgy gondolta, hogy az utolsó nagy spanyolországi dobásával majd meggazdagszik és abból kifizeti a román vendégmunkásokat, addig pedig legyen elég biztosíték az, hogy ő a Felhő. Mikor Andrej finoman utalni próbált rá, hogy neki ez a név így semmit nem mond és fizessen csak szépen előleget, ha nem akarja, hogy visszatemessék az alapot, akkor Felhő azzal érvelt, hogy ha 2 hét alatt nem épül fel legalább a garázs a még akkor nem létező jachtnak és X6-nak, akkor megbassza az anyja hátán, majd a teljes rokonsággal együtt bebetonoztatja őket a garázsfeljáróba. A kifinomult spanyol stílus, ugyebár.

A cél szentesíti az eszközt, ugyanis Andrej és szorgos, folyton alkoholködben nirvánázó kispajtásai 14 nap alatt félkészre húzták a házat és a garázst. Mondjuk a garázsnak nincs teteje, a háznak pedig nincsenek nyílászárói, mert az arra szánt lej elment a napi átlag véralkoholszint módszeres és exponenciális növelésére, ami gyakorlatilag elengedhetetlen volt a szakszerű munka lehető legtökéletesebb kivitelezése érdekében.

Mindez Felhőt a legkevésbé sem hatotta meg, főleg, hogy a nagy biznisz se jött be, így hol potyautasként, hol pedig stoppolva kellett hazajönnie Malagáról. A három hetes út végén olyan megfáradt, ámde mindenre elszánt pofával jelent meg a birtokon, hogy Andrejben a számonkérés szikrája sem merült fel, csak szabadkozott, hogy "bodzsánat főnük, dem vót ölég a krájcár, oszt dics hessz a hájzon meg borijtás a garájzson". A hosszas és elegáns eszkuzálás után abban maradtak, hogy Felhő nem váltja be a korábban kilátásba helyezett gerinc- és lábszárdeformálódásokkal járó testi fenyítést, viszont az eddigi munkát sem fizeti ki, különös tekintettel arra, hogy az építőanyagot a két utcával odébb található építkezésről lopták el, így a végén a sikeres asszertív kommunikációnak hála sikerült win-win helyzettel zárni a szituációt.

Felhő spanyol bizniszeiről később.

A minap összefutottam Felhővel a városban. Szegény nagyon szarul néz ki. Mesélte, hogy a szegedi eset után kénytelen volt pár hónapra eltűnni, ezért úgy gondolta kimegy a haverja után Spanyolba szekuritizni.

Azt beszélték meg, hogy Malagán találkoznak, ahol Antonio dolgozik. Antoniot Lakatos Antalként anyakönyvezték az Úr 1973. évében. Úgy hozta a sors, hogy 2004-ben Angliába ment pizzafutárkodni, de Amszterdamban megállt pihenni egy kicsit. Megtetszett neki, hogy a kurvák az ablakban táncolnak, így végül pár hónapra ott maradt. Hollandiából aztán máig tisztázatlan körülmények -és néhány zsák marihuána- között egy teherautón az észak-spanyolországi Bilbaoban kötött ki. Ott összecimbizett egy Dezső nevű barcelónai őslakossal (Dezső már évek óta ott veretett és várta, hogy elévüljön százmilliós adócsalása), aki az éjszakában vállalkozgatott és elkezdett neki dolgozni. Az évek során aztán Antal -az integráció első lépéseként- felvette a menőbb Antonio nevet, és önállósította magát Dezsőtől. Ebben az is közrejátszhatott, hogy véletlenül megdugta a főnöke kedvenc barátnőjét, akiről szex közben derült ki, hogy igazából nem Daniela, hanem Daniel a neve... Antonio reflexből hókon baszta a csókát(?), hogy felszakadt a szája széle. Idegességében, na meg szégyenében, autóba ült és meg sem állt Malagáig, ahol később egy melegbár kidobójaként szép karriert futott be.

Szóval ide indult Felhő is, megcsinálni a karriert. "Ha egy olyan embernek bejön kint az élet, aki csak akkor ismer fel egy nőnek öltözött férfit, mikor annak fasza már a szájánál himbilimbizik, akkor ott nekem is terem babér" - mondta a haveroknak mielőtt elindult a hosszú útra. A hosszú út nem csak távolságban, de időben is hosszúnak ígérkezett, mivel a családi örökségnek számító fűtés nélküli ezerötös zsigulival készült megtenni a 3000 kilométert.

Tavaly január közepén indult neki az útnak. Éjjel bepakolta a kocsiba a szükséges felszerelést: négy tálca sört, öt kiló csípős Csabait, hat karton barna szofit, egy hálózsákot, néhány váltó fehérneműt, pár pólót, egy farmert és két pár cípőt. Az anyósülésre pedig szépen ráterítette a lefóliázott öltönyét, felcuppantotta a szélvédőre a GPS-t amit még Ilditől kapott, beírta, hogy Malago, és elindult. A határról még küldött egy smst a szüleinek, hogy most egy ideig ne keressék, majd 15 km-re Lendavától megállították a határőrök és cigi, valamint kolbász csempészet miatt bevágták a fogdába, ahonnan egy kisebb afrikai ország éves költségvetéséért (ami gyakorlatilg Felhő összvagyonát jelentette) másnap elengedték, de a cigit és a kolbászt megtartották a gecik.

A viszontagságos útjáról majd máskor bővebben beszámolok, egyelőre legyen annyi elég, hogy mikor Felhő megérkezett nem értette, miből tud megélni egy jól menő buzibár egy ilyen kis porfészekben, mint ez a Malago. Hosszas telefonálgatás után kiderítette, hogy kis félreértés történt, ugyanis nem Malagón, hanem Malagán várja Antonio, ami Felhő szerint csak két kibaszott betű... valójában azonban több száz kilométer...