Bandzsi és sánta Laci nagy vadászok. Mivel már az öregek is együtt vadásztak, így egyértelmű volt, hogy a két fogyatékos viszi majd tovább ezt a tradíciót. Természetesen már az ősök sem voltak teljesen normálisak, a vadászat pedig sokszor amolyan pótcselekvésként szolgált, hogy hétvégente ne kelljen otthon lenni és ribizlit metszeni, egrest szüretelni vagy gazolni. Inkább a vadonba menekültek az asszony, a fárasztó kerti munka és az üvöltő hülyegyerekeik elől.

Egyik alkalommal már hajnalban nekivágtak a túrának. Kurva hideg szél fújt, kurva korán volt és kurvára semmi kedvük nem volt az egészhez, de inkább tűrték, hogy szemükre fagy a csipa, minthogy otthon kelljen elviselni a pereputtyot.

Minden vadászat a közeli kocsmában kezdődött. Sokan még az előző éjszakai bebaszásukat próbálták szinten tartani, amikor ők -stílszerűen- megitták első vadászukat. Aztán még vagy háromszor végigzongorázták a cigi-konyak-vadász wellness programot, majd fullra bekarmolva bebaszódtak Dömebá Nivájába és elverettek a közeli erdő irányába. Félúton megálltak utántölteni a cefréből, majd folytatták kalandós útjukat.

A ladát kinthagyták az erdő szélén és gyalog vágtak neki a számukra addigra dzsungellá terebélyesedett erdőnek. Nem sokkal később meg is pillantották az első szarvast, de Feribá megbotlott egy keresztbe futó gyökérben, a puska elsült valahova az égbe -csak a vak szerencsén és az örangyalokon múlott, hogy nem a saját arcán keresztül- és elterült, mint a nagyalföld. Dömebá sűrű bazmegelesék közepette támogatta fel, aztán a hirtelen ijedtségre megint lehúztak egy kupicával.

Már dél fele járt, mikor a visszafelé vezető úton megint megpillantottak egy szarvast. Talán ugyanazt, lehet, hogy öngyilkos akart lenni, fasz se tudja, a lényeg, hogy ezúttal sikerült lőni rá. Meg még hármat. Aztán újratöltöttek, a szarvas meg csak bámult, hiszen ő se minden nap lát két ekkora balfaszt, ahogy részegen egymást támogatva próbálnak legalább az irányába lőni. Újratöltötték a duplacsövűket és megint lőttek. A szarvas elterült, valószínűleg ilyedtében meghasadt a szíve. Juj volt nagy öröm. Borultak is egymás mellére, mint május elsején a kisdobosok.

Sajnos a Nívába az istennek se fért be a tetem, ráadásul nem is volt engedélyük szarvasra, csak vaddisznóra, szal kitalálták, hogy eldugják valahova és majd éjjel érte mennek.

Hazafelé megint útbaejtették a kocsmát, lenyomtak pár wellness kört, riasztották Bandzsiékat, hogy "eset van", menni kell pakolni, darabolni, feldolgozni. Vissza dzsanéztak az erdőbe, de a kurva életbe se találták azt a kibaszott szarvast. Bánatukban elfogyaszottak két üveg gömbkólát és elindultak haza. Útközben lenyomták a kötelező rituálét a közeli kocsmában, otthon bevágták azt a másfél kiló kenyérből készült zsírosdeszkát, amit Dömenéni bekészített, és nekiálltak agyalni, hogy mi a picsa történhetett.

Bandszi szerint nem is lőtték le, csak megbotlott az állat és elájult, aztán magához tért és elódalgott. Sánta Laci szerint nem szabad lett volna betakarni avarral, mert a penészgombák gyorsabban bontják a húst, tuti ez a magyarázat. Az öregek csak vakargatták a fejüket és "hábasssszmeg"-eltek.

Éppen héderelni készültek volna, mikor csörgött a telefon. Dömebáék egyik jóképességű cimborája telefonált, hogy találtak egy lelőtt szarvast eldugva az erdőben, elpaterolták máshova, hogy majd este érte mennek, de olyan részegek voltak, hogy kurvára nem emlékeznek rá, hogy hova tették, szóval kéne egy kis segítség, majd kapnak a húsból.

Miután Dömebáék elmagyarázták, hogy melyikük melyik szabadelvű, közvetlen felmenőjével létesítsen szexuális viszonyt, elhatározták, hogy több szem többet lát alapon együtt fognak bele a keresésbe. Úgyis gecinagy volt az az állat, jut mindenkinek, Feribáéknál meg úgysem eszik senki vadhúst, legfeljebb a teszkóban előre fóliázott, fácánnak eladott gyöngytyúkot.

A vak vezet világtalant akció kudarcba fulladt. Egész éjjel keresték azt a kibaszott ötszáz kilós szarvast, de nem találták. Bánatukban hajnalban megint beugrottak Dömebáékhoz és felitták a tavalyról megmaradt cefrét, majd ki-ki elódalogott haza. Az asszonyok nem is szóltak, csak csóválták a fejüket és hümmögtek.

A rejtélyre aztán pár héttel később, a már korábban említett ivoldában derült fény, amikor Bandzsiék ott iszogattak és a mellettük lévő asztalnál ülők arról beszélgettek, hogy legutóbb találtak egy frissen lelőtt szarvast az erdőben a DOMBTETŐN.

Hát Bandzsiék csak néztek, mert ott bizony nem keresték...

De hát ki a picsa gondolta volna, hogy ezek a droidok felhúzták azt a féltonnás szart az egyetlen környékbeli dombtetőre...

Bandzsi a katonaság után, ugyebár beállt autónepperkedni a laktanyában megismert pajtásai közé. Vezetni nem tudott, pénze nem volt, a kis testén kívül mást nem tudott apportálni a buliba, úgyhogy mindig mikor München környékén megálltak hunyni egyet, ő kint aludt a kocsiban, nehogy ellopják az új vasat.

Idővel megunta ezt az alantas melót és úgy döntött önállósítja magát. Nekifogott németül tanulni és elkezdte a jogsit is. Németül az anyjáék alámondásos pornógyűjetményéből kezdte magát okosítani, mert az ingyen volt, ugyebár. Rövid időn belül sikerült is elsajátítania az olyan elengedhetetlen szakkifejezéseket, mint a "spriccaúfmájngezicht" és a "biszcum tövig".

A kresszen ötödjére sem ment át, ezért elküldték agyturkászhoz, hogy normális-e egyáltalán. Bandzsi biztosra akart menni, egyből odacsúsztatott a dokinak egy ötezrest, úgyhogy mehetett még ötször. Valami csoda folytán aztán meglett a kressz, de a rutin előtt összeveszett a vizsgáztatóval, mert szerinte a kis Corsa, amin vezetni tanult 7 személyes volt. Érvelését arra építette, hogy egyszer Jani haverjának a második generációs Corsájával ennyien mentek Zuglóból Érdre bulizni.

A forgalmi vizsgán először a vizsgalapba csúsztatott tízezres ellenére is megbuktatátták, mert már a kikanyarodásnál telibebaszta a 8-as buszt. Mivel mindenki látta az esetet, a helyszínelő rendőrök meg két órára lezárták keresztbe az egész utat, így nehéz volt eltussolni. Másodjára már az oktató állt ki neki, elmentek egy mellékutcába, beszélgettek a vizsgabiztossal 15 percet, majd visszavezetett az oktató és gratuláltak Bándzsinak az új jogsihoz.

Egy héttel később már hollandiából hozott volna haza egy kocsit, de lekapcsolták a német rendőrök és csúnyán megbaszták, mert próbaidős jogsival nem lehet külföldön vezetni, ugyebár. Az apja ment ki érte vonattal.

Állítólag hazáig egy kurva szót sem szóltak egymáshoz.

Otthon aztán az öreg közölte vele, hogy két napja van összepakolni és elhúzni a véreres faszba, így hát Bandzsi egy hétre beköltözött a Mercibe, a közeli benzinkútra járt mosakodni, az anyja meg minden nap vitte neki ételhordóval az ebédet a parkolóba.

A minap beszéltem Bandzsival. Bandzsival régi barátok vagyunk. A nevét onnan kapta, hogy régen olyan szinten keresztbe álltak a szemei, hogy középsuliban a tanárok mindig baszogátták doga írás közben, hogy ne lessen, közben szerencsétlen csak a saját kérdéseit szerette volna elolvasni.

Aztán 16 évesen felszedte a nála két évvel idősebb, de két osztállyal lejjebb járó Hildát. Hilda szép lány volt, csak rosszkor született. 20-25 évvel ezelőtt nagy sikert aratott volna willendorfi vénuszra hajazó teste. A 21. században azonban inkább csak kiröhögték, főleg mikor a 2 szemével 4 felé néző barátjával sétáltak kézenfogva.

A szerelemnek hamar vége szakadt, mikor Bándzsi meglátta a csajt, ahogy a közös barátjuk dolgozik rajta két kézzel kapaszkodva a tőle kapott 25 ezer forintos guccsi pulcsiba, a dohányzónak használt garázs mögött.

Bandzsi nője

Kidobta a második hetes "évfordulóra" vett plüssmacit a picsába és megfogadta, hogy többet nem kezd csajjal, amúgy is katona akar lenni mióta 6 évesen először látta a Rambót, a híró életvitelhez meg nem illik egy picsogó ribanc.

Aztán később, miután másodjára sem sikerült megbírkózni azzal a kurvanagy akadállyal, amit az előbb-utóbb elkerülhetetlen érettségi jelentett szerény képességeinek, úgy döntött inkább elmegy péknek. Úgy volt vele, hogy onnan még simán lehet katona, legfeljebb nem egyből hadnagyként kezd majd, hanem alulról dolgozza fel magát.

Pár évvel később be is sorozták. Először azt mondták neki majd tankokat fog vezetni, mert a százados úgy vélte előnyére válhat, hogy a két szeme külön életet él és miközben az egyikkel a mutatókat nézi, a másikkal a náci tankokat fókuszálja majd. De Bándzsi már az első beülésnél majdnem kiverte a fogát a saját bakancsával, úgyhogy jobbnak látták, ha a hadgyakorlatok alkalmával inkább majd a tábori konyhában virtuózkodik. Nem is tudták mekkora szívességet tettek neki ezzel. Innentől kezdve ő mondta meg ki mennyi krumplipürét és fasírtot kap. Mindenki próbált a kedvében járni, haverkodni vele. Minden második hétvégét otthon töltött. Ilyenkor az összes zsoldot belebaszta a helyi kocsma nyerőgépébe. Egyszer nyert 10 ezret és úgy betintázott, hogy vasárnap elfelejtett visszamenni a laktanyába. Ijedtében  úgy döntött, hogy inkább nem is megy vissza, hanem egyből beáll a francia légióba, de az apja jól elverte kapanyéllel. Hétfőn aztán visszament, kapott 2 hét futkosót, 2 hónapig nem mehetett haza és többé nem ő oszthatta a kaját.

Mikor leszerelt úgy döntött, hogy inkább mégse akar Rambó lenni. Megismert bent pár arcot, akik nyugati kocsikat hoztak be és összeállt velük.

Nemrég felhívott, hogy okosított valahonnan pár raklap 19 collos monitort, el kéne passzolni őket, mert ez most kurva nagy biznisz.

Mondtam neki hozza őket ide nyugodtan, elfér az a pár TFT monitor. Aztán kiderült, hogy nem annyira TFT monitorokról van szó, sokkal inkább az OTP által kiselejtezett 8 éves, egyenként 40 kilós, szarokról, amik azért gecijók, mert "a bukszot, a dakszot és a dódzsonszot is tudod egyszerre figyelni",  úgyhogy lemerült a telefonom.