Ahogy ígértem, folytatom bulgáriai nyaram beszámolóját. (Emlékeztetőül itt az előző.)

A munkámhoz hozzá tartozik az is, hogy a redves vendégeket a repülőtéren várom. Öltöny, nyakkendő, 45 fok. A debreceni gép természetesen megint késik. Naponta 2 gépet kéne időben elindítaniuk, de az sem sikerül. Mondjuk én már annak is örülök, ha nem marad otthon a fél brigád bőröndje. Kiírják, hogy mindjárt landol a gép. Imádkozunk. Még visszafordulhat! Látjuk, ereszkedik. Le fog szállni. Picsába. Még lezuhanhat! Megáll. Picsába.

További 40 perc várakozás után végre elkezdenek kikecmeregni a vendégek. Az első 20 cigány. Ők a kolleganőhoz tartoznak. Az elején még fél a csajszi. Mikor közelebb mennek már retteg. Szegény ilyeneket eddig csak a tévében látott. Szenyor Lakatos elhozta az egész pereputtyot nyaralni. Végülis itt jó helyen vannak. Tesók között. Vendel meg is jegyzi Dzsennifernek, hogy dikkmán mennyit gyüttünk oszt itt is csak szakadt cigányok vannak.

Én türelmesen várok a vendégeimre. Előveszem a cigit, rágyujtok. Ezek a gecik erre vártak. Nyilik az ajtó, özönlenek kifele. Már megismerem őket, ezek biztos az én vendégeim. A fele valahol a nyugdíj és a halál közt, a másik fele már most részeg. Kérdezem merre jártak ilyen sokáig, tán gyalog jöttek?! Nincsenek vicces kedvükbe. Az egyik utas kifejti, hogy a cégünk létesítsen szexuális kapcsolatot az egyik kecske szabadszellemű közvetlen nőnemű felmenőjével. Megfenyeget, hogy soha többet nem utaznak velünk. Mondom neki, hogy ne mondjon ilyeneket, mert egész este sírni fogok. Azért arra a kérdésre, hogy szerinte a másik cég utasai nem ezzel a géppel jöttek-e nem nagyon tud mit mondani. Remélem jövőre már a kolleganőt boldogítja az egész hendikeppes családjával.

Oda adom mindenkinek azt a geci papírt amin rajta van, hogy hanyas számú buszba kéne beszállni. Nem bonyolult. Ismerjük a célközönségünket. Soha nem használtunk hármasnál nagyobb számot, nehogy belekavarodjanak.

47 emberből háromnak így is sikerül rossz buszra felszállni. Őket úgy rángatom le a konkurencia 69-es számú járművéről. A fiatal pár pironkodva kér elnézést. Nászutasok. Egymást figyelték nem a számokat. A harmadik, egy jó negyvenes nő (nem, nem negyvenes, jó nő) pedig ment utánuk, mert ő még sosem volt külföldön és nem akart elveszni.

Láttam rajta, hogy vele még gondok lesznek. Miközben számolom az embereket a buszon tizenkétszer kérdezi meg, hogy mikor érünk már oda. Hétszer válaszolok, hogy mindjárt el fogom mondani, bele a mikrofonba, mert ez biztos a többieket is érdekli. Az utolsó öt "idegenvezető úr"-at már meg sem hallom.

Másfél órával később csörög a telefonom. Hívnak a nő szállodájából, hogy valamit csináljak, mert rossz bőröndöt vett ki a buszból a picsa és most ott pityereg a recepción. A dolog pikantériája, hogy miután több órás szopással visszavariáltam a bőröndöket kiderült, hogy a két koffer még csak véletlenül sem hasonlít egymásra.

Mikor megérkezem a szállodájába már messziről üvölt nekem, hogy mennyire az összes kurva anyámat amiért nem vártam őt itt a recepción. Aznap 130 vendégem érkezett. Tényleg a kurva anyámat, hogy nem kísérem mindet kézen fogva a szobájába. Szóval ezek után bőrönd vadászat, stb.

Hepiend. Mindenki boldog. A picsának megvan a cumója, nekem pedig nyugtom lesz végre. Gondolod, mi? Alig érek a másik szállodába csörög a telefon. A recepciós csaj hív. El se tudja mondani mi a baj, már kitépi a kezéből a nyanya a kagylót. Azonnal menjek vissza, mert neki nagyon nagy gondjai vannak. Hiába faggatom, azt mondja ez nem telefon téma. Megígérem, hogy este 8 után, mikor végeztem, majd vacsora helyett átmegyek hozzá problémamegoldani, de most mennem kell, mert ötvenen várnak rám. Elkezdeném a kis csapatnak az előadásomat (szintén a munkám része, hogy kiselőadást tartok a vendégeknek 25-30 percben arról, hogy mire vigyázzanak, mit csinálhatnak, elküldöm őket kirándulni, etc.), mikor csörög a telefon, látom megint ugyanabból a szállodából hívnak. Reflexből nyomom ki és veszem le az akksit.

Vége az estimesének. Bekapcsolom újra a telefonom. Jön az sms, hogy tizennyolcszor hívtak a szállodából. Ejj mondom biztos meghalt a nő. Hívom a recepciót, nem veszik fel. Megyek oda a szállodához, keresem a hullaszállítót, semmi. Picsába. Feltelefonálok a recepcióról, hogy na most akkor mégis mi ez a nagy kínlódás. Nem veszi fel. A recis csaj mondja, hogy az előbb ment el a nő valamerre. Otthagyom őket, intézem a dolgomat. Nem csörög a telefon. Vihar előtti csend, gondolom. Egészen estig nem csörög. Megyek a megbeszélt időben a szállodába. A banya megint nincs ott. Eltolok egy cigit, bratyizok a recepcióssal. Éppen megfordulok amikor megjelenik a nő a bejáratnál és akkorát zakózik a lépcsőn, hogy bármelyik börleszk filmbe vágatlanül bekerülhetne.

Felkaparjuk, faggatom, hogy mégis mi a picsa baja volt, hogy hívogatott. Elkezd bőgni. Folyik a taknya, folyik a nyála, összefolyik a kettő. Szép. Miután összeszedi magát elmeséli, hogy a Doktorúr (így hívja a fiát) direkt beállította neki a telefonját, mégsem tudja felhívni. Megnézem, be van törve a kijelző. Valószínű az előző one-man-shownak esett áldozatául. Így mondjuk valóban nehéz lesz. Felhívjuk az én mobilomról, hogy megnyugtassuk, minden rendben. Érzem, hogy nem örül ennek a hírnek a vonal túlsó vége. Nagyon szeretne elmenni két kirándulásunkra. De pénze nincs, majd holnap vesz ki az automatából. Én azért lefoglalom neki a helyeket, legalább két napig az idegenvezető csajszit fárasztja majd egész nap. Megbeszéljük, hogy másnap fizet. Úgyis olyan jó velem lenni, mert szereti a helyes fijúcskákat. Bár a lába nagyon fáj az előző esés után.

Másnap várom a megbeszélt időben. Nem jön. Nincs a szállodában. Ó, hogy rohadnál le. Egész nap vadászom, estére elérem. Várom a recepciónál. Jön a szobájából. Megint kotta részeg. Ha felmegyek a szobájába odaadja a pénzt. Tudom, hogy nincs annyi pénze, hogy ezt megtegyem, így fel sem megyek. Várok lent. Már fél órája. Felmegyünk a londíner sráccal, kettőnket csak nem erőszakol meg. Ott fekszik a szobája ajtaja előtt és sír. Ó hogy bazdmeg. Elesett és olyan részeg, hogy nem képes felállni. Fáj a keze. Mentő, orvos, kórház. Eltört.

Másnap a kirándulásra nem ment el. A következő nap Bolgár Lagzi. Esti program. Este 7kor indulunk. Én kísérem a bandát minden héten. Jól bebaszunk és magyar dalokat éneklünk. Jó móka. Várjuk a szállodájánál. Nem jön. Odamegyek a recepcióra, felhívom. Felveszi, de megint részeg. Otthagyjuk a picsába. A következő napok Máriamentesen telnek.

Utolsó nap. Külön, személyre szóló üzenetet hagyok neki, hogy mikor jön érte a busz, nehogy itt maradjon nekem.

Másnap csörög a telefon. A kollegám hív, hogy hiányzik egy vendégem. Nem is kell mondania a szálloda nevét, tudom. Megkérem rángassa ki a szobájából, én a repülőtéren vagyok már.

Megérkezik a reptérre a busz. A nőt nem látom. Jön a srác aki korábban hívott, hogy a nő ugyan előkerült, de mióta megérkeztek a repülőtérre azóta nem látja a picsát. Mindegy, innentől nem a mi gondunk.

Becsekkol mindenki, Mária is, én indulok haza. Örülök, hogy elment ez az idióta. Már félúton vagyok, amikor csörög a telefon. A repülőtér biztonsági főnöke hív, hogy van ott egy nő akit a pilóta nem volt hajlandó magával vinni... 10 másodperc hatásszünet, majd egy igen őszinte abüdöskurvaanyádat.

Irány vissza. Két rendőr vigyázza ezt az őrültet mikor megérkezem. Mondom nekik, hogy tőlem azt csinálnak vele amit akarnak. Mondják, hogy hát az nem úgy van, mert a pilóta azt mondta ilyen részegen nem viszi el, úgyhogy kezdjünk vele mi valamit.

A nő olyan részeg volt, hogy nem ismert meg az elején. Mikor megismert el kezdte nekem mesélni, hogy fel akart szállni a repülőre, de a csúnya gonosz rendőrbácsik (hogy vajon miért van bennünk az, hogy a rendőrök mindig csak bántani akarnak minket, azt majd máskor kifejtem) lerángatták, megverték, eltörték a kezét (mutogatja a begipszelt karját) és megverték a lábát (mutatja azt a lábát amit a hanyatteséskor baszott be és azóta már kék-zöld-lila árnyalatokban pompázik). A lába is biztos eltört, mert ő testnevelés tanár és ért hozzá! Engem is elküld a kurva anyámba, immáron sokadszorra. Majd egyszercsak elfelejt magyarul és ettől kezdve csak angolul hajlandó velem kommunikálni. Sajnos angolul azonban nem tud, viszont oroszul sem, így csak ezt üvöltözi ott nekünk, hogy "ÉN NÓ ÁLKOHOL! PÁNIMÁTY?"

Pénze semmi, mivel elitta mindet. Azért elmagyarázza kézzel lábbal, hogy az ő pénzét biza ellopták. A repülőtéri góréval elintézem neki,hogy a következő Prágába tartó géppel elmehet ingyen. Sőt én még fizetek is neki, csak takarodjon már innen a véreres faszba. Ellenkezik, mert hát mit csináljon ő ott pénz nélkül? (újra van gávárity magyarul) Na mert én mi a faszt csináljak itt veled pénz nélkül? Ott legalább van követség, majd ők hazavisznek. Ez neki nem tetszik. Hát mondom, akkor én viszlát, majd a rendőrbácsikkal megbeszéli.

Indulok ki a terminálból amikor mászik utánam, hogy a kártyáján biztos van pénz, majd vesz jegyet Debrecenbe, csak segítsek neki. Hevesen telefonálgatok. Másnap van egy debreceni gép, oda esetleg fel tudom pakolni. Ráadásul a kedves konkurrens cégnek köszönhetően ingyen. Na megint rázendít, hogy mi az, hogy holnap, hát mit csináljon holnapig. Felajánlom neki, hogy esetleg haljon meg. Megint a kurva anyámat. Otthagyom. Kiabál utánam, hogy visszamegy a szállodába, csak hívjak neki taxit.

Végre valaki bevállalja a szipirtyót, pedig tudja, hogy nincs nála készpénz. Ahogy a taxis srácot elnéztem szerintem, útközben kioperálta volna veséjét a fuvarért cserében, ha nem szerez pénzt valahonnan. A nő beszáll, én indulok haza.

Másnap délelőtt remegve néztem rá a telefonomra percenként, hogy mikor csörög vajon a telefon. Egészen délig semmi. Csörög a telefon a szállodából, a gyomrom remeg. A tulajdonos hív, meséli, hogy tegnap majdnem kihívta a rendőröket mikor megint meglátta a nőt, de végül megesett rajta a szíve, de igazából nem is emiatt hív, hanem, hogy kicsekkolt a csaj, megbeszélte az itthoni főnökeimmel, hogy ők fizetik a számláját.(valakinek lelkiismeret furdalása lehetett az egyik debreceni irodában, hogy egy ilyen életképtelen csökevényt elengedett egyedül nyaralni)

Kettőkor hívnak a repülőtérről, hogy a gép felszállt, a picsával együtt.

El sem hiszem. Végre hazament. Én meg tönkre...