Ahogy ígértem, folytatom bulgáriai nyaram beszámolóját. (Emlékeztetőül itt az előző.)

A munkámhoz hozzá tartozik az is, hogy a redves vendégeket a repülőtéren várom. Öltöny, nyakkendő, 45 fok. A debreceni gép természetesen megint késik. Naponta 2 gépet kéne időben elindítaniuk, de az sem sikerül. Mondjuk én már annak is örülök, ha nem marad otthon a fél brigád bőröndje. Kiírják, hogy mindjárt landol a gép. Imádkozunk. Még visszafordulhat! Látjuk, ereszkedik. Le fog szállni. Picsába. Még lezuhanhat! Megáll. Picsába.