Bandzsi és sánta Laci nagy vadászok. Mivel már az öregek is együtt vadásztak, így egyértelmű volt, hogy a két fogyatékos viszi majd tovább ezt a tradíciót. Természetesen már az ősök sem voltak teljesen normálisak, a vadászat pedig sokszor amolyan pótcselekvésként szolgált, hogy hétvégente ne kelljen otthon lenni és ribizlit metszeni, egrest szüretelni vagy gazolni. Inkább a vadonba menekültek az asszony, a fárasztó kerti munka és az üvöltő hülyegyerekeik elől.

Egyik alkalommal már hajnalban nekivágtak a túrának. Kurva hideg szél fújt, kurva korán volt és kurvára semmi kedvük nem volt az egészhez, de inkább tűrték, hogy szemükre fagy a csipa, minthogy otthon kelljen elviselni a pereputtyot.

Minden vadászat a közeli kocsmában kezdődött. Sokan még az előző éjszakai bebaszásukat próbálták szinten tartani, amikor ők -stílszerűen- megitták első vadászukat. Aztán még vagy háromszor végigzongorázták a cigi-konyak-vadász wellness programot, majd fullra bekarmolva bebaszódtak Dömebá Nivájába és elverettek a közeli erdő irányába. Félúton megálltak utántölteni a cefréből, majd folytatták kalandós útjukat.

A ladát kinthagyták az erdő szélén és gyalog vágtak neki a számukra addigra dzsungellá terebélyesedett erdőnek. Nem sokkal később meg is pillantották az első szarvast, de Feribá megbotlott egy keresztbe futó gyökérben, a puska elsült valahova az égbe -csak a vak szerencsén és az örangyalokon múlott, hogy nem a saját arcán keresztül- és elterült, mint a nagyalföld. Dömebá sűrű bazmegelesék közepette támogatta fel, aztán a hirtelen ijedtségre megint lehúztak egy kupicával.

Már dél fele járt, mikor a visszafelé vezető úton megint megpillantottak egy szarvast. Talán ugyanazt, lehet, hogy öngyilkos akart lenni, fasz se tudja, a lényeg, hogy ezúttal sikerült lőni rá. Meg még hármat. Aztán újratöltöttek, a szarvas meg csak bámult, hiszen ő se minden nap lát két ekkora balfaszt, ahogy részegen egymást támogatva próbálnak legalább az irányába lőni. Újratöltötték a duplacsövűket és megint lőttek. A szarvas elterült, valószínűleg ilyedtében meghasadt a szíve. Juj volt nagy öröm. Borultak is egymás mellére, mint május elsején a kisdobosok.

Sajnos a Nívába az istennek se fért be a tetem, ráadásul nem is volt engedélyük szarvasra, csak vaddisznóra, szal kitalálták, hogy eldugják valahova és majd éjjel érte mennek.

Hazafelé megint útbaejtették a kocsmát, lenyomtak pár wellness kört, riasztották Bandzsiékat, hogy "eset van", menni kell pakolni, darabolni, feldolgozni. Vissza dzsanéztak az erdőbe, de a kurva életbe se találták azt a kibaszott szarvast. Bánatukban elfogyaszottak két üveg gömbkólát és elindultak haza. Útközben lenyomták a kötelező rituálét a közeli kocsmában, otthon bevágták azt a másfél kiló kenyérből készült zsírosdeszkát, amit Dömenéni bekészített, és nekiálltak agyalni, hogy mi a picsa történhetett.

Bandszi szerint nem is lőtték le, csak megbotlott az állat és elájult, aztán magához tért és elódalgott. Sánta Laci szerint nem szabad lett volna betakarni avarral, mert a penészgombák gyorsabban bontják a húst, tuti ez a magyarázat. Az öregek csak vakargatták a fejüket és "hábasssszmeg"-eltek.

Éppen héderelni készültek volna, mikor csörgött a telefon. Dömebáék egyik jóképességű cimborája telefonált, hogy találtak egy lelőtt szarvast eldugva az erdőben, elpaterolták máshova, hogy majd este érte mennek, de olyan részegek voltak, hogy kurvára nem emlékeznek rá, hogy hova tették, szóval kéne egy kis segítség, majd kapnak a húsból.

Miután Dömebáék elmagyarázták, hogy melyikük melyik szabadelvű, közvetlen felmenőjével létesítsen szexuális viszonyt, elhatározták, hogy több szem többet lát alapon együtt fognak bele a keresésbe. Úgyis gecinagy volt az az állat, jut mindenkinek, Feribáéknál meg úgysem eszik senki vadhúst, legfeljebb a teszkóban előre fóliázott, fácánnak eladott gyöngytyúkot.

A vak vezet világtalant akció kudarcba fulladt. Egész éjjel keresték azt a kibaszott ötszáz kilós szarvast, de nem találták. Bánatukban hajnalban megint beugrottak Dömebáékhoz és felitták a tavalyról megmaradt cefrét, majd ki-ki elódalogott haza. Az asszonyok nem is szóltak, csak csóválták a fejüket és hümmögtek.

A rejtélyre aztán pár héttel később, a már korábban említett ivoldában derült fény, amikor Bandzsiék ott iszogattak és a mellettük lévő asztalnál ülők arról beszélgettek, hogy legutóbb találtak egy frissen lelőtt szarvast az erdőben a DOMBTETŐN.

Hát Bandzsiék csak néztek, mert ott bizony nem keresték...

De hát ki a picsa gondolta volna, hogy ezek a droidok felhúzták azt a féltonnás szart az egyetlen környékbeli dombtetőre...