Nem is olyan régen, alíg pár éve, egy szokványos hétköznapi, suli utáni kocsmázás alkalmával egy haver mesélte a következő sztorit.

Kocsmázni voltak egyszer egy társasággal, hol máshol. Várakozásnak megfelelően hozták a szintet, alaposan lerészegedtek, annak rendje és módja szerint. Néhány sör után megindult a sorozatos attack a piszoár ellen, ezen semmi gyanús nem lett volna, ámde az egyikük magával vitte a székpárnát, amit gondos előmunkálatok során leszerelt a segge alatt támaszul szolgáló székről. A gyerek irányba állította magát a WC felé, majd elszelelt. A többiek összenéztek, miapicsa, de hát volt jobb dolguk is, mint elemezni a szituációt.

Két sörnyivel később a srác még mindig sehol, kezdett gyanús lenni, hogy hol a faszba járhat a székpárnával. Utánament az egyik, aki még segítség nélkül tudott járni. Az ajtón belépve igencsak rácsodálkozott a látottakra, ugyanis a gyerek a piszoár előtt állva aludt, homlokkal a falnak dőlve, a homloka előtt a székpárna, a farka meg lóg a piszoárba. Még mielőtt a nagy csodálkozástól leesett volna az álla,a srác telefonján megszólalt az alarm, felébredt, visszatette a brét a helyére, a székpárnát levette a homloka elől, és mint aki jól végezte dolgát, visszaindult a társaságba. Kiderült, hogy tapasztalt alkoholistához méltóan előre tudta, hogy szundi várható, ezért vitte a székpárnát, és a telefonján beállította az ébresztőt, hogy majd jelezzen, ha kelni kell, elővette a dákót, belógatta a piszoárba, kényelembe helyezte magát a székpárna segítségével, majd nyugodtan elaludt, tudván, a telefon majd felébreszti. Ilyen emberek is léteznek, lesz itt még magyar feltámadás!