Tehát ott hagytam abba a múltkor, hogy Felhő hazajött Magyarországra. Tette ezt egyrészt azért, mert mégsem jött be annyira az élet odakint, másrészt pedig azért, mert annyira belejött a portázásba, hogy egyszer nem engedte be a tulajdonosnak az unokaöccsét a klubba. Ez még nem lett volna akkora probléma, de érvelését egy jól irányzott jobbhoroggal zárta le, aminek következtében a kis Miguel bőven 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, a szórakozóhely utcafrontja pedig súlyos anyagi károkat szenvedett.
Juan mikor megtudta, hogy valaki szétütötte a kis majomgyerek arcszerkezetét egyből bosszút esküdött. Aztán közölték vele, hogy Felhő volt az, mire csak annyit mondott, hogy Felhő ki van rúgva. Meg volt azért neki kint is a hírneve, na. Valószínűleg jó entrée volt mikor Malagába megérkezvén bulizni támadt kedve, ám mivel nem egy hugyszagú motoroskocsmába, hanem egy elegáns éjszakai szórakozóhelyre szeretett volna bejutni, árpádsávos és Nagy-Magyarországos fejkendőjét nehezményezték az akkori kidobók, akiket hirtelen felindulásból a klub előtt parkoló kocsik alá helyezett némi testi kényszert alkalmazva. A lényeg, hogy Juan sem igazán akart összetűzésbe keveredni vele, így inkább megkérte az asszisztensét, hogy kurva gyorsan takarodjon kirúgni Felhőt, de ne mondja, hogy ő küldte, csak annyit kérjen, hogy holnap már ne jöjjön dolgozni.
Felhő érezte, hogy malagai karrierje itt kicsit megbicsaklott. Mivel amúgy is elege volt már a sós vízből és a napsütésből, amitől a kopasz fejbúbja mindig rojtosra égett, inkább úgy döntött hazajön. Lóvét azonban nem sikerült félretenni, mert mindig az összes pénzét elverte nőkre és kokainra. Ha a pia is fizetős lett volna, akkor még ő tejelt volna azért, hogy ott dolgozhatott. Egy idő után már kölcsön se nagyon tudott kérni, mert ha valaki finoman megkérdezte, hogy mikor szándékozik kiegyenlíteni a tartozását, akkor a behajtani kívánt összegtől függően ujjperc-, illetve orrtörést helyezett kilátásba a jóhiszemű hitelezőjénél.
Mivel pénze nem volt, a hír, miszerint összecsomagolta a főnöke unokaöccsét pedig futótűzként terjedt abba a kis picsányi városba, így munkára nemigen számíthatott már. Egy ideig próbált beállni halásznak, de egyfelől nemigen dübörög ez az iparág a szigeten, másfelől pedig egyik kapitány sem szereti, ha a szakállánál rángatva próbálják meggyőzni arról, hogy igenis jó munkaerő az arcszűrzetet hevesen markoló kéz gazdája. Szerintem érthető, hogy ez a fajta mozdulatsor nem feltétlenül illik bele a tengerészeti hierarchia viszonyrendszerébe.
Szó, ami szó Felhő újra Magyarország irányába kezdett kacsingatni, de a kinti fényűzés után nem akart visszaköltözni az anyjáékhoz a csepeli szoba-konyhás garzonba, így került a képbe Andréj a kispajtásaival, akiket még az erdélyi útja során ismert meg.
