Az este összeröffentem a barátnőimmel egy kis megbeszélésre.

Megígértem a férjemnek, hogy pontban éjféli 12-kor otthon leszek. De a buli túl jól sikerült, koktél, tánc, még több koktél és az idő elszaladt. Végül hajnali háromra értem haza, mondanom sem kell, hulla részegen... Épp becsuktam magam mögött az ajtót mikor a kurva kakukkos óra rákezdte: KAKUKKKAKUKKKAKUKK.

Mivel tudtam, hogy a férjem fel fog ébredni a zajra gyorsan én is rázendítettem és kakukkoltam még kilencszer. Megúsztam egy veszekedést - gondoltam és büszkeséggel eltöltve eme zseniális ötletért, szép nyugodtan lefeküdtem a férjem mellé. Az utolsó gondolatom elalvás előtt az volt, hogy mennyire okos és fürge eszű vagyok, még a kritikus pillanatokban is feltalálom magam.

Másnap mikor a férjem reggeli közben megkérdezte, hánykor értem haza, lazán válaszoltam, hogy pontosan éjféli 12-kor, ahogy megígértem! Nem szólt semmit, sőt, még kételkedni sem látszott. Na ezt megúsztam, CSODÁS!...gondoltam...mikor megszólalt:

- Apropó, ki kéne cseréltetni a kakukkos órát!

- Igen? Miért szerelmem? - kérdeztem remegve. Mire ő:

- Hááát...az éjjel felébredtem, mikor hármat kakukkolt és a fene tudja, hogy miért vagy hogyan, de utána azt kiabálta, hogy BASSZA MEG!...aztán még négyet kakukkolt és miután végig hányta a folyosót, másik hármat kakukkolt, miközben majd megszakadt a röhögéstől. Utána még egy kakukk, majd botladozás közben rálépett a macskára és összetörte a telefonasztalt a nappaliban. Az utolsó kakukkot már mellettem az ágyban adta ki magából, aztán egy fingás kíséretében egyszerűen elaludt. Ennyi. Mit szólsz hozzá, drágám?

Nem tudom közületek hányan követik az Eurovíziós giccsparádét, de annak azért kifejezetten örülök, hogy Katink nagyobb sikert ért el mint bárki előtte, de a tegnapi képek közt feltűnt egy apró szépséghiba. Konkrétan az, hogy Alaptörvényünkkel nem kifejezetten egyező módon van Magyarország (a köztársaság megnevezés úgyis olyan ódivatú) zászlaja meglengetve. Csak Viktor ki ne szúrja, mert már nem fogja akkor lájkoni...

Többen kérdeztétek, hogy miért nem frissül a blog. Azért kíremszípen, mert vagy jönnek a gondolatok vagy nem. Nem tudok erőltetetten írni, csak azért, hogy legyen itt valami.

De ha már írok, akkor megírom a szívfájdalmam. Eladtam ma a motorom. Nagyjából már azt is tudom mit szeretnék helyette.

Holnap pedig megint vizsga. Lassan el fogok kezdeni tanulgatni rá. Nem szabad elsietni a dolgokat, mert abból semmi jó nem lesz. Viszont sose fogom tudni megérteni, hogy ha valakivel beszélgetek MSN-en és mondom neki, hogy ne haragudjon, de tanulok, akkor miért sértődik meg, ha nem írok neki egyből vissza?! Bár szerintem a választ tudom. Azért, mert egy elbaszott, egoista világban élünk, ahol mindenki a saját kibaszott érdekeit nézi és leszarja a másik problémáit. Ezértbazdmeg!

A kezem ügyébe került ma egy videó.

A dolog lényege, hogy ez a hülye kis szuka nem örül a Lexus kupénak. Hát az anyja helyében lehet ráhúztam volna a sebváltóra a kis picsát. Bár lehet hatásosabb lenne lezavarni a szüleivel együtt uránt bányászni. A másik hatalmas brékin` nyúz, hogy a Párizsban megfogant Hilton kisasszony -hobbi szinten szopógép- kiszabadult a börtönből. Ha tényleg nem szart 23 napig, hogy nehogy lofotózzák rötyizés közben, akkor az anyjának lesz dolga mire kilapátolja belőle. Szóval zajlik az élet gazdagéknál. Ígérem, ha székrekedésem lesz, majd beszámolok róla én is.

Rájöttem arra is, hogy a csajozás nem az én szakterületem. Valamint arra, hogy így dőlnek el a dolgok.

Ennyi történt. Huá!