Péntek este szerettem volna kicsit relaxálni, fel is pattintottam egy üveg bort. Miközben tütükéltem eszembe jutott egy régi történet.

Pár éve ültem itthon egyik este és iszogattam magányomban. Aztán úgy gondoltam ideje menni fürödni. Bemásztam a fürdőkádba. Épp beszappanoztam hab testem, besamponoztam a hajam, mikor hopp, elment az áram. Álltam ott, mint buzi a love parade-on, hátha visszajön az áram. Úgy 10 perc után éreztem, hogy mostmár azért elég hideg van, valamit kéne kezdeni magammal. Kerestem a melegvizet, közben lebaszkuráltam a kád széléről az összes habfürdőt, vaginalemosót, meg a többi lófaszt ami oda volt pakolva. Felbasztam magam, hogy nem tudom még a csapot sem kinyitni, úgyhogy elindultam lefele az emeletről, mert úgy emlékeztem, hogy a nappaliban lévő szekrénysorban valahol van gyertya. Elkezdtem keresni-kutatni, de nagy igyekezetemben magamra borítottam a kétajtós szekrényt. Mondjuk ebbe benne volt az is, hogy miközben az egyik lábammal a tv-állványon, a másikkal az alsó polcon álltam, úgy láttam valami megmozdult a nappali másik felében. Biztos az őrangyalom röhögött rajtam, ahogy lifegő fasszal próbálom magamévá tenni a szekrényt. A lényeg, hogy hanyattbaszódtam keményen, de addigra már olyan fáradt (az...fáradt...persze...) voltam, hogy elaludtam, habosan, pucéran, mellemen a szekrénysorral.