Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon
hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom, hogy szeretsz, de
blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!”

Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt.
6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de Édesanyja mégis
kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki:
„Vigyázz magadra fiam!”

Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy
levelet talált mamájától egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig.
Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt.

A levélben ez állt:
„Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban...

Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak
blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek.

Szeretettel, Mama.”