Dzsozinak sikerült összehoznia azt, ami a középiskola fennállása óta még senkinek nem jött össze: gimi negyedikben megbukott. Testnevelésből és rajzból (negyedikben már Média órának hívták, az kevésbé volt gáz).

  Pistabá hamar kiderítette, hogy kinek köszönheti az éjjeli telefonokat, mikor lihegve nyerítenek a mobiljába az állófaszú homokzsákok, így nem volt kérdéses, hogy Dzsozi bizony nem érettségizik a kispajtásaival. A rajzórás bukást sem volt nehéz elintéznie az öregnek, mert Katinka nénit, a rajztanárt, bizony szorgosan kúrogatta tanítás után a dohányzóban.

  Azért volt nagy riadalom Jucómucóéknál, mikor Dzsozi rokonsága rájuk akarta gyújtani a házat, hogy ilyen szégyent ők még nem basztak, hogy egy Kakuszovics ne tudjon leérettségizni... Pistabá két hétig még az amúgy kedvencének számító pottyantós budiig sem mert kimenni, kénytelen volt rászokni az angolvécére, gecc.

  Az érettségi utáni tiszaparti hepajkodásra Dzsozi is elveretett az új fosbarna Wartburgjával, mert az örege már megvette neki a vasat, hogy majd a sikeres vizsgák után átnyújtja neki a kulcsot, most meg már nem volt hova tenni, mert a sógoréknál már megrágták a disznók a jobbelső kerékívet. A bulin az egyik csaj, akibe Dzso már évek óta bele volt sztondulva, megkérdezte, hogy "empéjhármas lejáccó van benne?". Ő meg szégyenkezve, már-már megsemmisülve csóválta a fejét, hogy az nincs... de van benne illatos fa a visszapillantón, meg bólogató kutya a kalaptartón! Hát mondanom sem kell, hogy nem volt szex aznap este.

  Amint hazaért el is határozta, hogy felpimpeli a verdát, mert ez így tényleg atomgáz. MP3-as hifire nem volt pénze, de vett a haverjától valami ukrán rádiót, ami vitte a cd-t. Azaz csak vitte volna, mert az ezer éves szarban memória nem volt, a Waresz rugózása meg olyan volt, mintha vonattal közlekednél macskakövön. Szóval a 9 perces November Rain nála vagy másfél hónapig szólt, mert minden indulásnál lement a kezdeti zongora szólóból három hang, meg megállásnál megint három. Nem is nagyon erőlködött a cd hallgatással, elég volt, hogy elmondhatta: az ő kocsijába ilyen is van. A gyári papírhangszórók persze nem voltak jók, kibaszta a bólogató kutyát a picsába és bezúzta a SANYO hifijének a két 30 wattos hangfalát hátra. Aztán később talált egy cédét amit le tudott játszani a magnó, de csak a falu főutcáján, mert azt uniós pénzből akkor pofozták helyre és csak kevés lyuk volt rajta, bár azok kurva nagyok voltak, mert kőműves Zsózsóék, a helyi alvállalkozó és pereputtya, kilopták az anyagot az útból. Szóval az új sztrádán csak néha akadt meg a 60 wattból erőlködő, a lehúzott ablakokon kibömbölő 16 tonna feketeszén. A többi számot szerencsére nem tudta beolvasni a gép.

  Egyik nap aztán arra kelt fel, hogy ugat a kutya, mint a veszedelem. Mikor kiment majdnem elájult. Órákon át öntögették a szájába a házi kevertet mire magához tért. A Waresznek be volt törve az ablaka és hiányzott belőle a rádió. A Republic cdvel, a két hangfallal és az új mentolos Wunderbaummal együtt. A többiek szerint valamelyik főutcai lakos lehetett, aki agyfaszt kapott a feketeszenes jasszolásoktól.