Volt egy matek tanárom az egyetemen. Ilyen igazi professzor figura. Sosem találtam a kurva épületben a termet, ahol az óra volt, mindig sokáig kellett bolyonganom, mire véletlenül rátaláltam.

Egyik előadás előtt megláttam a profot, ahogy könyvekkel a hóna alatt lépked a folyosón. Beálltam mögé, elvégre 35 éve tanít az egyetemen, biztos tudja merre kell menni. Mikor már elvileg 10 perce ment az óra és negyedjére mentünk el az egyik Nobel-díjast ábrázoló szobor mellett, akkor így fordult felém:

- Maga az én órámra jár, nem?

- De.

- Nem tudja hol a picsába van a terem?

- ???

- Mindegy, majd felhívom a Dezsőt. ... Háló Dezső?! Itt vagyok a bajuszos szobornál és megint nem találom, hogy hol kéne órát tartanom. Jössz? Köszönöm!

Dezső tanársegéd volt és körülbelül olyan, mint amilyennek az ember egy Dezső nevű tanársegédet elképzel. (Farmer, kockás ing, fekete keretes szemüveg, zsíros haj) De neki hála, elkezdődhetett az óra.

A profnak volt egy olyan tulajdonsága, hogy szeretett minden elméletet 6-8 A4-es oldalnyi bizonyítással levezetni, aztán megfordult, kaján vigyor jelent meg az arcán és azt mondta:

- Nem kell megijedni, mutatok egy trükköt! Elég ennyit megtanulni a vizsgára!

És ugyanazt levezette, szintén 6-8 oldalon keresztül, de teljesen másképp.

Egy EU-s pályázatnak hála csomó pénzhez jutott a suli, amit tanszerre kellett költeni. Felszerelték hát az előadóokat motoros táblákkal. Szegény prof nem volt képes megtanulni, hogy melyik gomb mire való, ezért mindig mikor teleírta az egyik táblát, akkor vadul nekiállt nyomkodni az összes gombot. Leeresztette a redőnyöket, lekapcsolta a lámpákat, de azok a kurva táblák csak nem akartak irányba állni. Mindig Dezső mentette meg a helyzetet, miután az öreg felhívta a mobiljáról. Azt azért mindig elfelejtette, hogy a 300 fős előadóban ki van hangosítva és faszán összegerjedt a mikrofonnal a bunkofon, minek hatására felébredtek azok is, akiket a matek annyira nem kötött le.

Az egyik ilyen ébresztő valakit éppen rosszkor kaphatott el, mert rekedtes, fáradt hangon csak ennyit mondott: "Mentem volna inkább hentesnek, kurvaélet!" és már csak a becsapódó kijárati ajtót látták a hátrafordulók.

Előfordult olyan is, hogy a faszinger miután levezette a bizonyítást elkezdte nézegetni a táblát. (Minden tábla kb 5 méter széles és két méter magas volt. Ilyenből volt 3, amiket lehetett fel le motorozni és egy-egy levezetéssel tele is lett mind a három.) Elsétálgatott párszor előtte, közben vakargatta a fejét, összekrétázta a homlokát, felsétált az előadó végébe (ez volt vagy 10 perc), aztán vissza a pulpitushoz és azt mondta: "Kollegák, én ezt nem látom át, kezdjük előlről!"

Minden előadáson bent basztuk az anyánkat vagy 250-en, így ha elkéstél, már csak az első sorba kaptál helyet. Mivel ugye sosem találtam a kurva előadót, így én szinte mindig elöl ültem. Egyik alkalommal egy srác mellé ültem le, akit kurvára nem érdekelt az egész. Kérdezte nincs-e kedvem kártyázni. Mivel az első elóadás második felétől kezdve fogalmam nem votl miről van szó, jó ötletnek tűnt ez a kártya dolog, legalább gyorsan telik az idő.

Elkezdte keverni a kártyákat így:

Ez persze kurva hangos volt, amit még a félsüket öreg is meghallott. 35 éves pályafutása alatt még biztos nem látott olyat, hogy két idióta az első sorban álljon neki kártyázni, ezért ijedtében majdnem leszédült a színpadról, de még idejében bele tudott kapaszkodni a pulpitusába. Persze mindenki kurva hangosan röhögött, csak a kártyákat vadul keverő arc nem. Kérdezte is, hogy "Mivanbaszkimivan? Lemaradtam!", én meg röhögve mondtam neki, hogy "Nem láttad, majdnem leesett az öreg?!".

Mire jött a 8 hangfalból a válasz: "Ja, majdnem leestem... ésakkormegmivan?"

Matekból nem mentem át abban az évben ... és azóta sem.