Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során történt…
Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag
egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony
teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna.

Törzse előredőlt és két kezével
valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony
hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője
átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta
elérni az asszony testét.

Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test
ennek az ellenkezőjéről árulkodott.
Az osztag majdnem tovább is állt, a következő
romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen
oknál fogva az osztagvezetőnek az az
ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy
megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott:

- Egy gyermek! Egy gyermeket találtam!
Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos
kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt.
Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb
áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza
összeomlásakor saját testével védte meg fiát.

Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy
megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta,
egy mobiltelefont talált benne, egy SMS üzenettel a
képernyőjén: “Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre. “Ha ezt túléled,
emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!!