FASZKIVAN!

Életképek, fényképek, arcok, harcok. Minőségi szórakoztatás sűrűn frissülő tartalommal.

Okosságok

Magyar Blogok
Site Meter

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

NAVIGÁCIÓ

2009.02.23. 21:56 P.

Az a kurva mókuskerék!

Pár hete egy "költségvetési szervnél" tevékenykedem. Reggel 6-kor kelek, 8ra megyek dolgozni. Napközben elrohanok suliba, majd vissza dolgozni. Legkorábban este 6-ra érek haza. Van amikor még később. Ilyen élet mellett természetesen másra nem jut ideje az embernek. és bár ott a hétvége, amikor még lehetne "rákkenrollkodni", de olyankor örül az ember, hogy lyuk van a seggén és végre kialudhatja magát.

Azt hiszem ez a hírhedt "mókuskerék" effektus. Ha ezt a pályát választanám (és ők is szeretnék, hogy ott dolgozzak később), akkor annyi előnyöm lenne a többi hasonló "8-tól 16-ig" munakhellyel szemben, hogy mehetnék külföldre dolgozni. Pár évente, pár évre. Ez persze pénzben is jó és ott a változatosság... közben pedig a dögunalom. Mellette az egyik szememmel előre tekintgetnék, a másikkal pedig azt figyelném ki szeretne az én hátamon feljebb kerülni a karrier létrán.

 Aztán eltelik pár év és azt veszem észre, hogy a 30 éves lakáshitelből már csak 10 van hátra... De újabbat kéne felvenni, hogy felújítsam a szaromat, amiben élek.

Ki lehet lépni, tovább lehet állni, lehet másik munkahelyet találni. De ha ott vannak a hitelek, neadjisten van egy család akit etetni kell, akkor nem ugrál olyan könnyen az ember.

 

Az élet nem egyszerű, senki sem mondta, hogy az lesz, mégis más, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg mindezt. 13 évesen kezdtem el dolgozni. Akkor újságot hordtam ki. Ha nem akartam megcsinálni egy hétvégén, akkor a szüleim segítettek. Kihúztak a szarból. 16 évesen azt hittem karriert csinálok, abbahagytam az iskolát, mert fasza gyereknek éreztem magam. 18 évesen mégis vissza másztam az iskolapadba. A szüleim kihúztak a szarból. Azóta is dolgozom. Folyamatosan. Valamit mindig. Ha néha megbotlom, a szüleim elkapnak. Azt hittem tudom miről szól az élet. A kortársaimnál talán többet is tudok róla. Ebbe a részébe azonban még nem volt belelátásom. Most van. És nem tetszik amit látok.

Nem szeretnék 40 évesen a régi barátokkal a szokásos havi "kanbulin" arról beszélgetni, hogy milyen vicces volt 15-20 éve, mikor még azt hittük, hogy rokksztárok lehetünk, mikor megtehettük, hogy az esti borozás másnapján nem megyünk be az egyetemre...

 

Egy igen kedves barátommal beszélgettem ezekről ma este és ez vezetett oda, hogy megírjam a cikket, akkor is, ha reggel emiatt mosott szarként fogok ébredni.

Természetesen el lehet menni, ahogy azt miniszterelnökünk is mondta. Pár éve még gondolkodás nélkül mentem volna, ha a suli nem tartott volna itt. De mindig úgy érztem annyival tartozom a szüleimnek, főleg anyukámnak, aki sokszor még nálam is jobban szerette volna, hogy diplomát szerezzek, hogy elvégzem az egyetemeket, ha már eddig alámdobálták a védőhálót, mikor készültem pofára esni. (Nem tudok elégszer hálát adni a sorsnak, hogy ilyen anyát adott, akire mindig számíthattam, akármilyen baromságot is követtem el az életemben!)

Viszont ahogy telnek az évek, egyre több minden köt ide. Egyre nehezebben mondom ki azt, hogy el szeretnék menni, pedig lehet jobb lenne. Azért valljuk be, más reggel felkelni, kinézni a tengerre, elmenni dolgozni, délután munka után pedig kifeküdni a partra, mint felkelni a dzsuvás városban, elkombínózni a munkahelyig, este pedig hazaesni a mónikasó végére.

De nehéz. Itt van mindenki aki számít. Ezt itt már ismerem. És mi a garancia arra, hogy máshol még a mézeskalács is kolbászból van? Nehéz kérdés, nehéz döntés. De dönteni kell. Előbb, vagy utóbb, de biztosan.

 

Egy másik nagyon kedves barátom egy multinál dolgozik. A cég régen számítógépeket gyártott, majd egy-két elbaszott marketing és fejlesztési húzás után áttértek az üzleti tanácsadás és szolgáltatások szektorába. A srác már pályakezdőként jó fizetést kapott, (átlagbér felett több tízezerrel) de azóta sem sikerül tovább lépni. Még fiatal, megtehetné, hogy kiszáll a mókuskerékből. Eddig nem értettem, hogy miért nem próbál szerencsét külföldön. Perfekt németből, angolul is jól beszél, orosz iskolába járt... hát mi ez, ha nem lehetőség? De most azt hiszem kezdem felfogni. Kezdem felfogni, hogy az alacsonyabb, de biztos életszínvonal többet érhet, mint a magasabb, de bizonytalanabb. És ez az érzés a korral fokozatosan erősödik.

 

Mindezek tükrében valahol megértem apámat, aki 30 év után nem szeretné ezt folytatni. Belefáradt. Már számolja a napokat a nyugdíjig. Kívánom neki, hogy érje el, és még utána sokáig élvezhesse annak a gyümölcsét, amit egy egész életen keresztül épített fel!

Ez a cikk főleg azoknak szól, akik úgy, mint kiskegyem, eddig nem nagyon foglalkoztak a nagybetűs élet velejáróival. Gondolkozzatok el, mit vártok az élettől, és tegyetek érte, mert később nem lesz ott anya és apa aki segít és megadja az irányt!

13 komment

Címkék: mókuskerék ennyi az élet


A bejegyzés trackback címe:

https://faszkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr87961913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ÁRON 2009.02.23. 23:59:43

Detto 13 évesen kezdtem, 17 évesen a következő 19 éves koromig. Aztán most indul a mókuskerék. Hasonló cipőben járunk :) NEM AKAROM :( De mégis örülök hogy van. Nehéz, basszameg

pakripet 2009.02.24. 00:53:40

Ilyen az élet, de legalább eddig ott állt Valaki mögötted aki kihúzott a pácból, én korán elköltöztem otthonról, dolgoztam, bele kóstoltam az Élet minden részébe, ha keményen dolgoztam nem jutott időm semmire, amikor próbáltam kevesebb munkával akkor meg nem volt elég a pénz semmire. A könnyű pénzszerzésbe is belekóstoltam, ezt viszont lelkileg nem bírtam... most itt állok 2 gyerekkel, egy 31 éves férjjel, aki mellkastól lefelé lebénult egy évvel ezelőtt. Ápolom Őt, gyereket nevelek és nem mondom azt hogy basszameg...sosem érem utol magam mert egy 4 tagu családnak enni kell, plusz munkát vállalok amit éjszakánként bütykölök itthon, hogy ne vigye el a bank a házat a fejünk fölül...szóval az élet szar, de nem panaszkodom mert van miért élnem és küzdenem...csak meg kell találni az élet szépségét... Azt szoktam mondani: "ha az élettől kapsz egy citromot, csinálj belőle limonádét"

czombi · http://czombi.blog.hu/ 2009.02.24. 01:27:21

Azt, hogy kit hova meg miért visz az élete hektónyi borok mellett se lehetne fényesre csiszolt megoldás formájában megfejteni. Nem tudom, hogy megéri-e mindez...huszonx éves fejjel még úgy tűnik annyi más megoldás van. Mondjuk tipli valahova, de hova? Vagyok aki vagyok, válok akivé válok, de azért olyanná amilyenné mert ide tartozom, ide köt a világképem, az érzelmi hálóm, a bármilyen hálóm csak itt fellelhető szellemi és fizikai objektumokhoz van kötözve ha belegondolok. És hagyd itt, hogy aztán valami idegen ország hülyegyereke lehess jó fizetéssel, egyedül valami albérletben? Mert örömmel nézem én a tengert, de egyedül lassan talán megtudnám unni. Vagy maradj itthon, 140 nettoért (naggggyon jó esetben), beesett szemekkel, élőhalottnak? 30 évesen valami pofás kappanhájjal az oldalamon? Lehet, hogy pakripetnek van igaza és majd minden szépen átértékelődik.
De azért addig meg télleg elfogy pár hektó bor:D

csókoltat az igen kedves barátod!

ÁRON 2009.02.24. 09:27:39

Bizony, lehet hogy átértékelődik minden addigra. Beletörődünk. Remélem, legalább bor lesz addigis mindig, akkor már olyan rossz nem lehtet a helyzet:)

Takika 2009.02.24. 09:50:20

Hogy egy klasszikust idezzek: "Ez az élet Babolcsai néni!" :)

Neton 2009.02.24. 10:03:46

Valójában csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki az életünkből. Én jártam külföldön munka ügyben, de meg kell mondjam, szar dolog ám, amikor csak egy bevándorló vagy és tudni azt, hogy sosem fognak se megbecsülni, sem pedig annyi pénzt kapni, amennyit egy benszülött kap. Nekem a pénz nem annyira fontos, mint a barátok, akik nélkül lófaszt sem ér az élet. Lehet itthon is jó állásod, de mázli kell hozzá, vagy sok kapcsolat esetleg mindkettő. Nekem szerencsém volt ilyen szempontból, de látom, hogy a barátaim többsége 100k nettóért melózik napi 8-10 órát. Persze ezen is nekünk kellene változtatni, hiszen mint Virág elvtárs is mondta: "Minden politika." Szóval a baj az, hogy nem vagyunk igazán képesek eldönteni, hogy mit is szeretnénk, illetve ha el is döntjük, a többiek visszahúznak. Tipikus magyar mentalitás, amit rühellek. Viszont ha végre mindenki elhatározná, hogy nem akar ebben a szarban megdögleni, építeni lehetne egy olyan országot, amiben az ember jól érzi magát. De erre szerintem még nem készültünk fel, még kevés szart dobtak a nyakunkba.

Gecc 2009.02.24. 12:09:04

Hat igen... hogy egy orokbecsut idezzek a Roncsfilmbol "Szar a egész".

Sokszor gondolkodom azon, hogy mit kellene mashogy csinalni hogy jo legyen, vagy hogyan kellett volna mashogy csinalni, hogy jobb lehessen. Aztan mindig arra jutok, masok osztonzese reven leginkabb, hogy ne sirjak, mert nem vesztem el, nem kilatastalan az eletem, vannak terveim, melyeket nagy altalanossaggal kivetelezesre viszek, mind eletben mint munkaban. Es most megint megerositesre talaltam, Pakripet kommentejt olvasva hol van nekem jogom barmire is azt mondani az eletben, hogy ez nekem nem eleg, es sokkal-sokkal tobbet akarok. Tudom, kepes vagyok ra, de akkor is...
Miutan diplomaztam es elkezdtem az altalam eltervezett ut kitaposasat, azota is nagy becsnek orvendtem minden eddigi munkahelyemen. Mindenben a lehetoseget kerestem, sokszor meg is talaltam es ki is tudtam hasznalni. Alapban ilyen ember vagyok, es az ilyen helyzetek nelkul ures lenne az eletem.
Nekem szuksegem van a mokuskerekre. Szeretek dolgozni, mert szeretem latni, hogy az altalam elvegzett munka meghozza a gyumolcset, vagy legalabbis egy olyan folyamat resze lehetek, mely nelkul nem mukodnek a dolgok (attol fuggetlenul, hogy mindig is azt vallottam, mindenki potolhato).

Kulfoldre ugyanakkor nehezen mennek en is. Rovidtavon nem gond, de hosszu tavon nem tudom elkepzelni az eletem egy masik orszagban, meg ha a tavolsag ma mar igazabol maximum csak penzben merheto. Ide kot minden... a szulok, a baratok... helyek es targyak. Raadasul ahogy P is mondta, a biztosat a bizonytalanert, meg ha jo lehetosegnek is hangzik/latszik, hat... manapsag igen rizikos. Az ember megalapozza a jovojet itthon, van egy bizonyos egzisztenciaja, melybol mar nehezen tudna lejjebb adni, foleg az evek mulasaval, ahogy megszokja, vagy eveinek szamaval egyszeruen csak kivanatosnak tartja, hiszen miert dolgozott, ha nem azert, hogy az elete valamivel jobb legyen? Ezt feladni badarsag... tisztelet az ilyesfajta kihivast kedveloknek.

A mokuskerek az emberek tobbsegenek osztalyresze. Menekvest vagy egy jo csaladi hatter, egy lotto otos, vagy az elmulas adhat...
Jobb ebbe hamar beletorodni, ez van, ezt kell szeretni.

P. · http://faszkivan.blog.hu/ 2009.02.24. 17:52:09

@pakripet: köszönöm a kommented! Kitartást a mindennapokhoz és le a kalappal!

Tudom, hogy vannak az enyémnél nagyobb "problémák" a világon, de ugye mindenkinek a sajátjai a legnagyobbak... viszont az ilyen esetek még inkább elgondolkodtatnak... Van igazság?

CzBeno 2009.02.24. 20:52:52

A picsába, nem akarom ezt! Dögleni a városi miliőben a havi bruttó 130 ért és közbe beleőrölni! Nem, nem leszek diplomata, el innen mesze valami használható szakmával és/vagy végzettséggel. Emberek, a világ más helyén is meglehet szokni, építkezni! Czombi, mért gondolod, hogy törvényszerű az egyedüllét külföldön?

ÁRON 2009.02.24. 22:32:57

Azt olvastam, hogy a világ más helyén is meg lehet szopni. Végülis ez is helytáll...

rainbow2009 2009.02.25. 10:13:17

Az élet maga egy mókuskerék, ha belegondolunk!
Teljesen mindegy, hogy földrajzilag hol vagyunk, megkockáztatnám, hogy még az anyagi javaktól is független.
Azért, nem olyan elkeserítő ám az élet!
Mindig meg kell találni ami testnek és léleknek egyformán kellemes, felüdülést nyujthat. Azt is normálisnak tartom, hogy az ember mindig többet, jobbat szeretne, ez visz előre, ezért érdemes naponta felkelni, egyáltalán létezni, legyen az milliomos vagy hajléktalan. Csak a tudatát vesztett ember az aki nem érzékeli a saját kis mókuskerekét!
Fel a fejjel ifjúság! Előttetek az élet és a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen az álmaitok megvalósítására!
Csak ettől rosszabb soha ne legyen (természeti katasztrófák, háború,baleset stb......)!!!

pakripet 2009.02.26. 01:31:54

@P.: ...fontos a pozitív hozzáállás, különben nem éled túl ezt az egészet, szóval lesz még jobb is ! :)

Kornel006 2009.06.17. 01:35:03

Mozdonyvezetőként dolgozom 10 éve .. és még 20 tuti hátra van ... Bizony a mókuskerék effektus megvan itt is ...