Csütörtökön a Kálvin téren odajött hozzám egy hosszúhajú, jól öltözött, egyetemista forma srác. Pár perccel előtte leszólított egy lány, hogy mentsem meg a jegesmedvéket. Budapesten. A Kálvin tér közepén. Szakadó hóban. Hát rohadjon meg az összes medve ott ahol van. Így nagyjából. Mivel a srác nem volt tolakodó és nem is azzal kezdte, hogy lenne-e 2 percem megmenteni a világot, így meghallgattam mit akar.

Elmondta, hogy egy fiatal író, aki úgy próbál meg egyről a kettőre jutni, hogy az utcán árulja a rövid, abszurd humorral megírt novelláit. Elő is húzott a táskájából egy mappát, abból pár nyomtatott oldalnyi szöveget és felajánlotta, hogy válasszak belőle, ha megtetszik valamelyik, utána adjak neki annyit, amennyit gondolok. Ha tetszenek a történetek szívesen küld még emailben, és ezzel ráírta az egyik általam kiválasztott papír hátuljára a címét.

Úgy terveztem, hogy beszkennelve felrakom őket ide, de sajnos a két írás közül egyik sem nyerte el a tetszésem. Mondjuk mindkettő elég elvont sci-fi volt, amit annyira nem szeretek. Ettől függetlenül tetszett ez a kezdeményezés és egyáltalán nem bántam meg azt a pár száz forintot amit odaadtam. Ez a direkt marketing, nem az a fajta szánalmas próbálkozás, amivel az Optimusz marketing szakemberei próbálkoztak a minap...

Gyerekkoromban sok időt töltöttem vidéken. A nagyszüleim Debrecen mellett laknak egy kisvárosban. Egy időben jártunk kamillát és gombát szedni, majd később biciklivel jártam horgászni a kanálisok partjára, ahová a nagyszüleim közül valamelyik mindig elkísért, hogy ne ücsörögjek ott egyedül. A nagymamám mindig érdekes és ijesztő rémtörténetekkel riogatott, hogy pár éve megöltek egy kisgyereket aki egyedül horgászott. Mindig volt valami ilyen sztorija, és én mindig el is hittem őket. Az összes kígyós, ufókörös és gyerekgyilkos történetet...

Azóta eltelt vagy 20 év és szeretném még mindig elhinni ezeket a történeteket. Szeretnék az a kisgyerek lenni, aki gondtalanul biciklizik a főúton, hátrahagyva a betegeskedő nagyit, aki az összes horgászcuccot, uzzonnát, innivalót, napernyőt a biciklire erősítve próbálja tartani a tempót a rosszcsont unokájával, miközben azért aggódik, nehogy elüsse valami.

Egy időben sokat jártunk a piacra és sokat jártunk "föl a faluba", ami a város központját jelentette. Volt ott egy hírdetőtábla, ami sokáig nekem annyit jelentett, hogy megint percekig ott kell állni a nagyi mellett, amíg nézegeti azt a kurva sok papírt rajta. Sosem értettem, hogy minek nézi. Mindig csak az érdekelt, hogy emiatt később vesszük meg a beígért fagyit...

Milyen jó lenne megint annak a kisgyereknek lenni, aki nem érti, hogy mit jelent: "Mindjárt veszünk fagyit, csak megnézem itt a táblán, hogy ki van halva."

Figyi, nem hagytam nálad a kártyás mobilinternetemet? Fekete, és rá van írva, hogy djuice. Még van rajta 5 rugó, de sehol sem találom! :( osms.hu

Ezt az smst kaptam ma délelőtt 11 óra 10 perckor a +36 20 391 08 60-as számról. Egyből megpróbáltam felhívni, ki is csörgött, de nem vette fel senki. Természetesen vágtam egy wtf fejet (o_0), és mivel pont gép előtt voltam beírtam a böngészőbe, hogy "osms.hu". Mikor az smst megkaptam még azt hittem, hogy ez valami új online sms honlap, mint amilyen a 777sms volt régebben, de ez a honlap fogadott:

Két dolog merült fel bennem.

1: ha ezt valakinek a barátja/barátnője olvassa arra rámehet a kapcsolat. Az más dolog, hogy akinek ilyen nyomorék barátja/barátnője van, hogy egy sms miatt berág, az magára vessen, de úgy gondolom, hogy egy normális kapcsolatban is jöhet rosszkor egy ilyen sms. Főleg, hogy az embernek az az első gondolata, hogy a cuccot az sms író az éjjel hagyta el. Ráadásul nálam. Azanyád!

2: ha valami vicces kedvű direktmarketinges mégis felvette volna a telefont, akkor az az én számlámra ment volna, és hát nem azért a 10 forintért, de rohadjon meg az Optimusz.

Szóval vicces dolog ez a gerillakampánykodás, meg direktbe marketingelés, de az a sanda gyanúm, hogy ezt a kampányt valami gyökér bölcsész találta ki, aki két szeminárium között éhbérért rabszolgásdit játszik ennek a fasz cégnek. Ha tévedek, és e mögött komoly marketing szakemberek vannak, az elég nagy szégyen.